Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1973 (1. évfolyam)
1973 / Próbaszám - Dr. Hidasi Gábor: A kínai vezetés külpolitikai törekvéseinek tükröződése a Kínai Népköztársaság gazdasági segélypolitikájában
a Kínai Népköztársaság már évek óta rendszeresen folyósít az Indiával permanens ellentétben álló országnak. A másik ázsiai ország, mely 1970- től ismét rendszeres kínai támogatásban részesült, Sri Lanka (Ceylon). Az elmúlt három évben összesen 105 millió dollár hitelt kapott a kínai kormánytól. A fejlődő országoknak nyújtott kínai gazdasági segítség harmadik fő területe az arab országok. Ide irányult az 1970—1972 között folyósított kínai hiteleknek mintegy egyhatoda, vagyis a fejlődő országoknak nyújtott kínai kölcsönök 21%-a (375 millió dollár). 1971— 1972-ben a kínai segélypolitika újabb földrészre terjesztette ki hatósugarát. Latin-Amerika országai közül ekkor három ország kapott kínai hitelfelajánlást, összesen 180 millió dollár értékben, ami a fejlődő országoknak ez időszakban nyújtott kínai hitelek 16%-át tette ki. 1972- ben egy európai fejlődő ország is felkerült a kínai hitelben részesülő országok listájára. A földközi-tengeri kis szigetország, a földrajzi fekvése miatt stratégiai jelentőségű Málta a munkáspárti kormány hatalomra jutása óta folytatott politikájával felkeltette a kínai vezetők érdeklődését is. Nincs teljes áttekintésünk arról a segítségről, melyet a Kínai Népköz- társaság a szocialista országoknak nyújtott az elmúlt években. Ennek oka abban rejlik, hogy a hetvenes évek folyamán több országgal megkötött hitelegyezményeket, illetve segélymegállapodásokat nem hozták nyilvánosságra, s ezek egy részéről még nagyságrendre vonatkozó információ sem szivárgott ki. A szocialista országoknak 1970 és 1973 első negyedéve között nyújtott — általunk ismert — kínai hitelek és segélyek együttes összege 545 millió dollár, ami lényegében egyenlő az ázsiai országoknak ugyanezen idő alatt nyújtott hitelek és segélyek összegével. A hetvenes évek elején a kínai segélypolitika elsősorban a kínai vezetők nagyhatalmi törekvéseit és azokat a diplomáciai erőfeszítéseit szolgálta, melyek nemzetközi elszigeteltségének feloldására irányultak. Az internacionalista segélynyújtás elemei ebben az időszakban már csak a VDK- nak nyújtott támogatásban lelhetők fel, az összes többi viszonylatban töb- bé-kevésbé kimutathatók a Kínai Népköztársaság nagyhatalmi érdekei. Különösen jelentős volt ezekben az években azoknak az afrikai országoknak kínai hitelekkel való támogatása, amelyek nagyfokú szegénységük és elmaradottságuk miatt kénytelenek minden irányból jövő anyagi segítséget és támogatást elfogadni s ennek megfelelően alapjában véve haladó politikájukat is a világpolitika és világgazdaság realitásaihoz igazítani. Emellett, minthogy a kínai segély- és hitelpolitika haszonélvezői között egyre több a Szovjetunióval ilyen vagy olyan formában szemben álló vagy — legalábbis a kínai vezetők szerint — hosszabb távon szembeállítható ország, a szovjetellenesség az adott időszakban a kínai kül- és belpolitika egyik alapvető tényezőjéből egyre inkább meghatározó tényezővé vált. A kínai vezetés a hetvenes évek elején jelentős anyagi áldozatokat vállalt, pontosabban hárított a kínai dolgozókra, külpolitikai irányváltoztatásának és diplomáciai akcióinak kedvező fogadtatása, hitelük növelése 80