Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1973 (1. évfolyam)
1973 / Próbaszám - Dr. Hidasi Gábor: A kínai vezetés külpolitikai törekvéseinek tükröződése a Kínai Népköztársaság gazdasági segélypolitikájában
érdekében. Az elmúlt három és egynegyed évben felajánlott kínai hitelek összege (2515 millió dollár) meghaladta a megelőző 16 évben nyújtott hitelek együttes volumenét (2430 millió dollár). Ennek során a „csúcsteljesítményt” az 1970. évi hitelfelajánlások jelentették, amelyek megközelítették — sőt az Albániának és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak nyújtott ismeretlen összegű hiteleket számításba véve alighanem jóval meg is haladták — az 1 milliárd dollárt! Ez az összeg a Kínai Népköztársaság 1970. évi nemzeti jövedelmének több mint 1,2%-át, a nemzeti jövedelem 1970-es növekményének pedig kb. 13—14%-át tette ki, s alig kevesebb, mint az ország 1970. évi exportjának összértéke. összegezés A Kínai Népköztársaság megalakulása óta eltelt több mint 23 év alatt a kínai kormány csaknem 6,3 milliárd dohár összegű hitelt és segélyt ajánlott fel négy kontinens 44 fejlődő vagy szocialista országának. (Lásd a 4. táblázatot.) A szocialista országok közül ez alatt az idő alatt három ázsiai és három európai ország részesült kínai segélyben, illetve hitelben. (Kubát — mivel csak egyszer, közvetlenül a kubai forradalom győzelme után, 1960- ban kapott kínai hitelt — a latin-amerikai országok csoportjába soroltuk.) Ez a kínai segélyek teljes összegének 77%-át, a felajánlott hitelek teljes összegének pedig 33,5%-át képezték, viszonylag magas kihasználási arány mellett. A szocialista országoknak nyújtott segélyek zöme (86%) a Kínai Népköztársaság fennállásának első évtizedére esett, s döntő részét a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kapta. A hatvanas évektől kezdődően a szocialista országok is inkább kamatmentes hitelben, mintsem térítésmentes segélyben részesültek. A fejlődő országok az elmúlt 18 év alatt viszonylag kevés — mindössze 312 millió dollár — térítésmentes segélyt kaptak. Nekik jutott viszont a felajánlott hitelek kétharmad része. A kínai segélyek és hitelek 20,8%-át az ázsiai, 22%-át az afrikai, 10%-át az arab országok kapták, azaz együttes részesedésük a felajánlott segélyek és hitelek összvolumené- nek több mint felét tette ki. A fennmaradó — latin-amerikai és európai — fejlődő országok részesedése mindössze 4,5% volt. Ez alatt az idő alatt Ázsiában nyolc, Fekete-Afrikában tizennyolc, az arab világban hét ország részesült kínai hitel- és segélytámogatásban, s ezekhez még négy latin-amerikai és egy európai ország (Málta) sorolható. A tanulmány lezárásakor érkeztek hírek arról, hogy a Kínai Népköztársaság 1973 első negyedében további öt afrikai országnak — Nigériának, Dahomeynek, Ruandának, Burundinak és a Malgas Köztársaságnak — ajánlott fel igen hosszú lejáratú hiteleket, összesen több mint 120 millió dollár értékben. Arra vonatkozóan, hogy a felajánlott kínai hitelek milyen hányadát használták fel ténylegesen, különböző becslések láttak napvilágot. A legteljesebb áttekintésre törekvő W. Bartke hamburgi közgazdász például a fejlődő országoknak 1956 és 1971 júniusa között nyújtott kínai hitelek és 81
