Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1973 (1. évfolyam)
1973 / Próbaszám - Dr. Hidasi Gábor: A kínai vezetés külpolitikai törekvéseinek tükröződése a Kínai Népköztársaság gazdasági segélypolitikájában
1. A Kínai Népköztársaság segélypolitikájának jellemző vonásai a szocialista országokkal való együttműködés időszakában (1949—1959) A Kínai Népköztársaság fejlődésének első évtizedében a kínai segély- politika mindenekelőtt a szomszédos ázsiai szocialista és a délkelet-ázsiai fejlődő országok körében igyekezett a szocialista Kína tekintélyét és politikai befolyását növelni, s eloszlatni a korábbi történelmi időszakokból visszamaradt bizalmatlanságot a kínaiakkal szemben. Ez idő tájt a világ más térségeiben (pl. Európa, Afrika, Közel-Kelet) a kínai segélynyújtási akciók inkább csak alkalomszerűnek mondhatók, s többnyire a szocialista Kína jelenlétének és növekvő nemzetközi súlyának demonstrálását célozták a világméretű antiimperialista harc egy-egy kritikus pontján (pl. Egyiptom és Magyarország — 1956, Algéria — 1958). Átgondoltabb, stratégiai hídfőállások létesítésére irányuló segélypolitika körvonalai ebben az időszakban elsősorban Indonézia, továbbá Kambodzsa, Ceylon és Jemen, valamint — bizonyos értelemben — Albánia vonatkozásában bontakoztak ki, de még csak alig észrevehető kontúrokkal. Ebben az is közrejátszott, hogy a kínai segély-, illetve hitelnyújtási tevékenység ebben az időben még túlnyomó- részt a szocialista országokra összpontosult. Az 1950-es évek során nyújtott segélyek 92%-át, s a hitelek 76%-át szocialista országok kapták. (A Kínával szomszédos három ázsiai szocialista ország — Vietnam, Korea, Mongólia — együttes részesedése 91, illetve 56% volt.) Ilyenformán ebben az időszakban a 980 millió dollár segélyösszegből csak alig több mint 80 millió, a 368 millió dollár hitelösszegből 86 millió dollár jutott a fejlődő országokra. Kezdettől fogva érzékelhető volt már ebben az időszakban is a kínai vezetők segély- és hitelpolitikájában az a törekvés, hogy —• ahol csak lehet — túllicitálják a Szovjetunió által nyújtott segítséget, és Kínát a szegényebb és elmaradottabb vagy bajba jutott szocialista és antiimperialista országok legönzetlenebb támogatójának tüntessék fel. Ezt a célt szolgálta az is, hogy a hitelnyújtást jóval meghaladó' mértékben alkalmazták a térítésmentes segélyeket, ahol pedig hiteleket adtak, ott általában igen kedvező visszafizetési feltételeket szabtak meg, és gyakran eltekintettek a kamatoktól. Ezenkívül a kínai gazdasági segélyek és fejlesztési hitelek fel- használása jórészt olyan objektumok létesítésében, illetve olyan áruk szállításában realizálódott, amelyek egyrészt különösebb propaganda nélkül is eleve érzékelhetővé tették az ország lakosságának viszonylag széles rétegei számára a kínai segítséget, másrészt alkalmat adtak nagyobb számú kínai szakértő, illetve szakmunkás ottani foglalkoztatására. Ezek jelenlétét azután — a helyi körülményekhez igazodva — közvetlen vagy közvetett poli- kiai és ideológiai propagandacélokra is felhasználhatták. A Kínai Népköztársaság által 1949—1959 között nyújtott gazdasági segélyek és fejlesztési hitelek országok közötti megoszlását éves bontásban az 1. sz. táblázat tartalmazza. A segélyek és hitelek felhasználásának mértékéről erre az időszakra vonatkozólag még becslések sem állnak rendelkezésre. Ugyanakkor azonban a hatvanas évek elején ezen országok többségének nyújtott újabb kínai segélyek és hitelek arról tanúskodnak, hogy az 71
