Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1973 (1. évfolyam)
1973 / Próbaszám - Pálos Tamás: A nemzetközi kapcsolatok és az ideológiai harc
és a katonai területen túl a negyedik dimenzióra — az ideológiák szembenállására — is kiterjed. A burzsoázia pedig az elmúlt évtizedekben sokszor próbálkozott politikájának ideológiai álcázásával. A nemzetközi viszonyok és az ideológia kapcsolata kiváltképpen szoros napjainkban. Ma már egyes szakértők a „szoros kapcsolat” kifejezést is halványnak tartják, és mint például „A Szovjetunió külpolitikája” című könyv szerzői, egyenesen a nemzetközi viszonyok „ideologizálódásáról” írnak.4 De így nyilatkoznak a szemben álló táborban is. Gordon, Fáik és Hodapp amerikai kutatók szerint „az utóbbi negyven évben radikálisabb változáson mentek át a nemzetközi kapcsolatok, mint valamennyi előző évszázadban ... A történelemben először adódik olyan helyzet, amelyben egyetlen kormány sem hanyagolhatja el a tömegek meggyőződését.”5 Ezek a megállapítások teljesen indokoltak. A jelenlegi időszakban a nemzetközi viszonyok alakulásának jellemző vonása, hogy növekszik az ideológia szerepe a külpolitikában. E jelenség magyarázata korunk tartalmában keresendő, abban, hogy korunk a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszaka. Az első szocialista forradalom győzelmével a szocializmus állami keretekben kilépett a nemzetközi küzdőtérre, s ettől kezdve a nemzetközi kapcsolatok sok problémája ideológiai problémává is változott. Míg korábban a nemzetközi küzdőtéren társadalmilag s így világnézetileg is egynemű államok, kapitalista országok álltak szemben egymással, addig ma különböző társadalmi rendszerű és eszmeiségű államok között húzódik a front. Korunk társadalmai antagonisztikus osztályainak, az egymással szemben álló államokat szervező proletariátusnak és burzsoáziának ellentmondása nemcsak politikai és gazdasági, hanem ideológiai természetű is. Sőt, nem csupán ellentétes eszmék, hanem egész eszmerendszerek harcolnak egymással. Mindebből azt a következtetést vonták le a kommunista pártok 1969-ben Moszkvában, hogy „az emberiség olyan helyzetben lépett évszázadunk utolsó harmadába, amelyben éleződik a haladás és a reakció, a szocializmus és az imperializmus erőinek történelmi párharca. Ez a párviadal az egész világon a társadalom életének valamennyi fő területén folyik: a gazdaság, a politika, az ideológia és a kultúra területén.”6 A szocializmus világrendszerré válásával, az erőviszonyoknak a haladás és a béke javára történt megváltozásával még tovább növekedett az ideológia szerepe a nemzetközi osztályharcban. Először is azért, mert jobb feltételek jöttek létre a marxi—lenini eszmék világméretű térhódításához. Az események bebizonyították a marxizmus—leninizmus tudományos igazságát, általános érvényét és gyakorlati életképességét, s nagyobb anyagi és erkölcsi erőt állítottak a forradalmi eszmék offenzívájának szolgálatába. Ennélfogva a marxisták—leninisták egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az ideológiai harcnak a két rendszer küzdelmében. A kapitalizmus általános válsága, az erőviszonyoknak számára kedvezőtlen alakulása s ezzel együtt az „erőpolitika” teljes és végérvényes 4 Vnyesnyaja Polityika Szovjetszkovo Szojuza. Moszkva 1973. 162. old. 5 G. Gordon—J. Fáik—W. Hodapp: The Idea Invaders. New York 1963. 0 iA kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozása. Kossuth Könyvkiadó 1969. 7. old. 6
