Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1973 (1. évfolyam)
1973 / Próbaszám - Dr. Simai Mihály: Az USA nemzetközi gazdaságpolitikájának kérdőjelei a hetvenes évek elején
képes arra, hogy „amerikanizálja” a világot, világuralmát megteremtse, s a huszadik századot „Amerika évszázadává” tegye. A világ ellenállt. A függetlenség 200-ik évfordulójának előestéjén már az Egyesült Államok hatalmának viszonylagos hanyatlása nyomja rá bélyegét a világra, s ehhez kényszerül alkalmazkodni maga az Egyesült Államok is. A hanyatlás természetesen bonyolultabb, sokrétűbb folyamat annál, semhogy az Egyesült Államok súlyára vonatkozó adatok a világtermelésben kifejeznék annak minden oldalát. Az erre vonatkozó adatok azonban nem hanyagolhatok el, hiszen a leglényegesebb tényeket számszerűsítik. 1950-ben még az Egyesült Államokból származott a világtermelés 40%-a, 1973-ban már csak 29%-a, s 1980-ra részesedése közelebb lesz a 25%-hoz. Amerika 29%-os, sőt a 25%-os részesedésével még mindig a világgazdaság legnagyobb egysége marad. Előnye azonban már nem olyan drámai és behozhatatlannak látszó, mint 25 évvel ezelőtt volt, s a világtermelésben kialakult részesedés tekintetében különösen a Szovjetunió közelíti meg. Az Egyesült Államok világelsősége a huszadik század közepén sok tényezőben jutott kifejezésre, azon túl is, hogy ez az ország lett a világ legnagyobb termelője és fogyasztója. (Az 1950-es években az USA 40%-os részesedésével a világtermelésben a világon felhasznált energiahordozók felét, az összes egyéb nyersanyagok 44%-át „fogyasztotta el”.) Sok amerikai politikus csupán az Egyesült Államok viszonylagos gazdasági hanyatlását kárhoztatja azért, hogy nem jöhetett létre az amerikai világbirodalom. Ez azonban csak az egyik tényező. A lényeg az, hogy az Egyesült Államok olyan időszakban kezdte meg birodalomépítő tevékenységét, amikor létrejött a szocializmus világrendszere. A szocializmus növekvő ereje és nemzetközi hatása vált a döntő tényezővé az amerikai világuralmi tervek összeomlásában. Ez adott lehetőséget egy sor fejlődő országnak is, hogy eredményesen szálljon szembe az amerikai terjeszkedéssel. A többi vezető tőkésország ellenállása és ellentámadása is könnyebb volt ebben a világhelyzetben. Az Egyesült Államok kulcsszerepet játszott a tudományos-technikai forradalom leglényegesebb területein, az új gyártmányok és termelési eljárások világforgalmában. Erre az a tudományos bázis adott lehetőséget, amelyet főleg a hadigazdasággal összefüggésben építettek ki. Az Egyesült Államok vált a világ legnagyobb tőkeexportőrjévé. A tőkekivitel egyes kategóriái forrásaikat, közvetlen céljaikat, irányukat tekintve jelentős mértékben különböznek egymástól, az eredő azonban alapjában véve azonos: közös céljuk az Egyesült Államok nemzetközi gazdasági és politikai hegemóniájának biztosítása. Az amerikai monopoltársaságok, amelyek azelőtt döntően a belső piacra építették tevékenységüket, fokozott nemzetközi terjeszkedésbe kezdtek, s e terjeszkedés körül kialakították a „multinacionális” ideológiát. Az Egyesült Államok döntő szerepet játszott annak a nemzetközi gazdasági rendszernek kialakításában a tőkés világgazdaságban, amely a második világháború után a „kereskedelem szabadságát” volt hivatva biz49
