Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1973 (1. évfolyam)
1973 / Próbaszám - Dr. Szita János: A kelet-nyugati kapcsolatok és az integrációs folyamatok gazdasági és politikai összefüggései Európában
inkább elszigetelődjenek a világ többi részétől, már saját fejlődésük törvényszerűségei alapján is. A válasz e kérdésre nem egyszerű, több tényezőtől függ, mindenekelőtt attól, hogy milyen választ adnak erre a kérdésre maguk az integráció folyamatát irányító intézmények, illetve az integrációs csoportosulásokban részt vevő országok. A KGST tagországainak válasza a fenti kérdésre egyértelmű. A KGST-országok nem arra törekszenek, hogy együttműködésük elszigetelje őket a világ többi részétől. Nem titok, hogy felmerültek olyan gondolatok is, amelyek szerint a szocialista integráció egyik célja, hogy gazdaságilag teljesen függetlenné tegye a KGST-országok közösségét a tőkés világtól. Ezt a nézetet azonban nem fogadták el, minthogy regionális autar- kiára, a világgazdaság többi részétől való elszakadásra vezetett volna. Ellenkezőleg, a tagországok azt a nézetet tették magukévá — és ezt tükrözi a szocialista integráció komplex programja is —, amely szerint a szocialista integráció folyamatát úgy kell megvalósítani, hogy az egyúttal lehetővé tegye a KGST-országok egyre szélesebb körű bekapcsolódását a világméretű nemzetközi munkamegosztásba, és ily módon a KGST-országok bővítsék kapcsolataikat a világ többi országával is. ,,A KGST-tagállamok — írja a komplex program — az általuk folytatott békés egymás mellett élés politikájának megfelelően és a társadalmi előrehaladás érdekében, valamint abból kiindulva, hogy a szocialista nemzetközi munkamegosztás a világban végbemenő munkamegosztás figyelembevételével jön létre — folytatni fogják a többi országokkal fenntartott gazdasági és tudományosműszaki együttműködés fejlesztését — függetlenül azok társadalmi és állami berendezkedésétől — az egyenjogúság, a kölcsönös előnyök és a szuverenitás tiszteletben tartásának elve alapján.” (A KGST-tagállamok gazdasági integrációjának komplex programja. Kossuth Könyvkiadó 1971. 8. old.) Ez az elv természetesen nem automatikusan valósul meg. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy az integráció keretében részben hosszú évekkel ezelőtt megindult folyamatokról van szó, amelyek nem mindig felelnek meg az időközben felmerülő újabb követelményeknek. Ezért az integráció folyamatának kibontakozása során időszerű lehet bizonyos munkálatok, az integrációs folyamatok egyes áramlatainak átalakítása oly módon, hogy azok az eddigieknél alkalmasabbak legyenek a világméretű nemzetközi munkamegosztásban való részvétel biztosítására, elősegítésére. Ebben az irányban hatnak egyébként azok a megállapodások is, amelyek várhatóan létrejönnek a KGST és az abban részt nem vevő országok között. Ezek a megállapodások a kívül álló országok növekvő érdeklődését jelzik a KGST iránt, a KGST-országok részéről pedig azt az eltökéltséget, hogy az elzárkózás politikájával szemben tudatosan szélesíteni akarják kapcsolataikat a világ többi részével. Az Európai Gazdasági Közösség álláspontja a kívül álló országokkal való kapcsolatokat illetően nem egyértelmű. Általános kijelentések elhangzanak ugyan egyes közös piaci országok vezető személyiségei részéről, amelyek biztosítják a kívül álló országokat, hogy a Közös Piacnak nem célja hátrányos helyzetbe hozni őket. Ugyanakkor azonban a Közös Piac illetékes szervei egyértelmű, konkrét álláspontot e kérdésben nem deklaráltak, és ami még fontosabb, a Közös Piac részéről hozott határozatok és a gyakorlati lépések egyáltalán nem igazolják ezeket a kijelentéseket. Megjegyzendő, hogy még a szóban forgó kijelentések sem egyértelműek, 42
