Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1973 (1. évfolyam)
1973 / Próbaszám - Dr. Szita János: A kelet-nyugati kapcsolatok és az integrációs folyamatok gazdasági és politikai összefüggései Európában
mert annak alátámasztására, hogy a Közös Piac a külső kapcsolatok bővítése mellett van, elsősorban olyan gondolatmenettel érvelnek, amely szerint az Európai Gazdasági Közösség meg fogja gyorsítani a tagországok gazdasági fejlődését, és majd ez a körülmény fog jótékonyan hatni a kívül álló országokkal fennálló gazdasági kapcsolatokra. Ezért egyelőre még a legnagyobb óvatosság mellett is csak az állítható, hogy az Európai Gazdasági Közösség, illetve a tagországok álláspontja nem egyértelmű abban a kérdésben, hogy az elszigetelés növelésére törekszenek-e, vagy erőfeszítéseket tesznek arra, hogy az integrációs folyamat a kívül álló országoktól való elszigetelődéssel szemben a velük való gazdasági kapcsolatok bővülését is elősegítse. Ezért nyugodtan állítható, hogy az Európai Gazdasági Közösség politikája egyelőre veszélyeztetheti az összeurópai együttműködés kibontakozását, a kelet—nyugati kapcsolatok bővítését, az e tekintetben megindult fejlődést. 3. Az integrációs folyamatok politikai és gazdasági hatása az összeurópai együttműködésre Az, hogy az integrációs folyamatok milyen hatást gyakorolnak az európai országok gazdasági együttműködésére, különböző tényezőktől függ. Utaltunk már arra, hogy ez igen nagy mértékben függ magától az Európai Gazdasági Közösségnek a politikájától. A továbbiakban közelebbről vizsgáljuk azt a kérdést, hogy milyen vonatkozásokban játszanak szerepet az integrációs csoportosulások a kelet—nyugati együttműködésben. a) A kelet—nyugati gazdasági együttműködés további fejlődése sok tényezőtől függ. Ezek között első helyen kell említeni azt, hogy milyen mértékben áll fenn az európai országok részéről az együttműködés fejlesztésére irányuló politikai akarat. Hangsúlyozni kell, hogy ez az akarat az egyes országok kormányainak állásfoglalásában, és nem az integrációs csoportosulások állásfoglalásában nyilvánul meg; azokban legfeljebb csak tükröződik, ha az integrációban részt vevő országok álláspontja egységes. A politikai elhatározás mellett sok múlik azon, hogy az európai országok milyen elveket követnek a gazdasági együttműködésben, és milyen gyakorlati lépéseket tesznek az említett elvek megvalósítása érdekében. Ez sok területen érintheti az együttműködés alakulását, mint például: — mennyire készek a tudományos-műszaki együttműködés fejlesztésében részt venni, és tesznek-e gyakorlati lépéseket annak elősegítésére; — helyeslik-e az ipari kooperáció fejlesztését, és készek-e aktívan támogatni; — biztosítják-e a gazdasági kapcsolatokban fennálló akadályok elhárítását, így például a nyugati országok megszüntetik-e a még fennmaradt diszkriminatív intézkedéseket stb. b) A gazdasági kapcsolatok fejlődésének alapjául továbbra is a kétoldalú kapcsolatok szolgálnak; ezeket az integrációs folyamatok, illetve az integrációk közötti kapcsolatok semmiképpen sem pótolják. Rendkívül veszélyes volna például a kétoldalú kapcsolatok felcserélése az integrációs csoportok közötti kapcsolatokkal. Megjegyzendő, hogy az európai Közös Piac jelentős erőfeszítéseket tesz arra, hogy korlátozza a tagállamok önálló cselekvési és tárgyalási jogát. Ezt a törekvést mutatja az is, hogy a 43
