Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1973 (1. évfolyam)
1973 / Próbaszám - Dr. Szita János: A kelet-nyugati kapcsolatok és az integrációs folyamatok gazdasági és politikai összefüggései Európában
között. Az Egyesült Államok és Japán megjelenése az európai szocialista országok piacán fokozta az érdeklődést Nyugat-Európa részéről is, amely érzi, hogy elvesztette korábbi, többé-kevésbé monopolisztikus helyzetét. A technikai fejlődés általános tendenciája a nyugati országokat is egyre inkább szorítja a növekvő nemzetközi kooperációra és ezen belül a szocialista országokkal való szélesedő együttműködésre. E tendencia azért is erősödik, mert a technikai együttműködésnek egyre kevésbé jellemzője az egyik országban kidolgozott technológia egyszerű eladása a másiknak, és egyre inkább előtérbe kerül az erők egyesítése a technika fejlesztésére. Ennek jelei ma már a gazdasági élet minden ágában megfigyelhetők, az ipar legkülönbözőbb ágazataitól a mezőgazdaságig és a környezetvédelemig. Ez Nyugaton is elsősorban a kisebb országok vonatkozásában áll fenn, de érezhető a legnagyobbaknál, beleértve az Egyesült Államokat is. Nyugat-Európa egyes országaiban és különösen azok egyes körzeteiben erős érdeklődés mutatkozik a szocialista országokkal való gazdasági kapcsolatok bővítése iránt. A fejlett iparral rendelkező országokban, illetve térségekben egyre kevésbé állnak rendelkezésre a termelés bővítéséhez szükséges termelőerők. Ez többek között megnyilvánul a munkaerő- hiányban, melynek pótlására nem tökéletes orvosság a Nyugat-Európában kialakult vendégmunkás-rendszer. A vendégmunkásokkal kapcsolatban felmerülő szociális problémák és a technikai kultúra hiánya növekvő mértékben tesz érdekeltté egy sor nyugat-európai vállalatot abban, hogy termelésének bővítését a nemzetközi gazdasági kapcsolatok kiterjesztésén keresztül keresse, főként olyan kooperációs megállapodások útján, amelyeknek keretében a termelés egy részét nem hazai területen, hanem a nemzetközi együttműködés útján fejlesztik. S e törekvés során igen erős érdeklődés mutatkozik a szocialista országokkal való gazdasági kapcsolatok bővítése iránt. A fejlett tőkésországoknak — és ez nemcsak Nyugat-Európára, hanem az Egyesült Államokra és Japánra is vonatkozik — érdekük az új nyersanyag- és energiaforrások feltárása és kiaknázása. Ez is magyarázza a növekvő érdeklődést a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok, mindenekelőtt természetesen a hatalmas nyersanyagtartalékokkal rendelkező Szovjetunió iránt. d) A politikai feszültség csökkenése, a realitások felismerése, a realizmus politikájának előretörése a gazdasági kapcsolatok szempontjából is új helyzetet teremt. Ennek következtében fokozatosan elhárulnak a gazdasági kapcsolatok fejlesztését gátló politikai akadályok, és előtérbe kerülnek a gazdasági ésszerűség követelményei. Ebben az irányban hat a termelőerők fejlődése is, amely minden országot — Keleten és Nyugaton egyaránt — a gazdaságosabb termelés kialakítására, új piacok keresésére, szélesedő nemzetközi együttműködésre kényszerít. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok jellegében is gyökeres változások következnek be. E kapcsolatok most már a gazdasági élet egyre több területét fogják át, és sokkal szélesebb körűek, mint a hagyományos értelemben vett külkereskedelem. Felölelik a termelési, különösen az ipari kooperációt, a tudományosműszaki együttműködést, s fokozott közös tevékenységre vezetnek az infrastruktúra fejlesztésében és a környezetvédelem nemzetközi megoldásában. 39
