Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1973 (1. évfolyam)
1973 / Próbaszám - Dr. Szita János: A kelet-nyugati kapcsolatok és az integrációs folyamatok gazdasági és politikai összefüggései Európában
ahogyan gazdaságuk fejlődött, modernizálódott, bővültek exportlehetőségeik, nemcsak mennyiségi szempontból, hanem a minőségi és technikai színvonalat, valamint a választékot illetően is. A szocialista országok egyre rugalmasabbak, mindjobban alkalmazkodnak a piaci igényekhez, bár e tekintetben még sok a kívánnivaló. Meg kell jegyezni, hogy ha az utóbbi években a nyugat-európai országok részéről a szocialista országokkal szemben alkalmazott diszkrimináció köre és mértéke csökkent is, még távolról sem szűnt meg, és változatlanul korlátozza a szocialista országok vásárló- képességének növekedését. összegezve, a szocialista országok egyértelműen igen érdekeltek a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok bővítésében; külpolitikájuk és gazdasági érdekeik egyaránt e mellett szólnak. ej Növekszik az érdeklődés a fejlett tőkésországok részéről is a kelet— nyugati kapcsolatok bővítése iránt. A tőkés világban a verseny napról napra éleződik, és ezért a tőkés rendszer, a nagy tőkés monopóliumok, de a közepes és kis vállalatok is rendkívül erősen érdekeltek új piacok szerzésében. Egyre általánosabb az a felismerés, hogy a szocialista országok piaca nagy és rendkívül dinamikusan növekvő piac. A legtöbb tőkésországban ezért megszűnőben van az a felfogás, hogy nem érdemes túlzottan sok erőt fordítani a szocialista országokkal való gazdasági kapcsolatok fejlesztésére, mert e kapcsolatok számukra amúgy is kis jelentőségűek. Az új piacok feltárására irányuló törekvés vezeti őket arra, hogy ne egyszerűen az eddigi fejlődésből induljanak ki, hanem tárgyilagosakban vegyék figyelembe egyrészt a fejlődés elé saját maguk által korábban állított korlátokat, illetve megszüntetésükkel azokat a lehetőségeket, amelyeket a szocialista országok piaca előttük a jövőben feltár. A kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok fejlesztése összefügg a feszültség csökkenése irányában ható és az utóbbi néhány évben erőteljesen meggyorsult politikai változásokkal is. Ám a realitások felismerése, az ebből adódó politikai és gazdasági következtetések óriási késéssel követik a gazdasági és politikai erőviszonyokban a szocializmus erőinek javára bekövetkezett változásokat. Ebből a szempontból a tőkésországok magatartása távolról sem egységes. A realitások felismerésében nagy különbségek mutatkoznak időben is, eltérések és érdekellentétek is jelentkeznek az egyes tőkésországok és csoportok között. A realitások felismerésében mutatkozó késésre jellemző például az, hogy milyen sokáig érvényesült az ötvenes években a szocialista országok elszigetelésére irányuló politika, azután milyen erővel igyekeztek érvényre juttatni gazdasági és politikai téren egyaránt a fellazítás politikáját, s hogy a szocialista országok politikai, katonai és gazdasági erejének milyen megszilárdulása kellett ahhoz, hogy egyre inkább előtérbe kerüljön egy sor tőkésország vezetésében az együttműködés bővítésére irányuló hajlandóság. A tőkésországok közötti érdekellentétet viszont az embargó-politika alkalmazása példázza, amelynek során jó néhány tőkés vállalkozó hosszú éveken át az embargó kijátszásában volt érdekelt, s ez komoly feszültségre vezetett az Egyesült Államok és más tőkésországok kormányai és üzleti körei között. A piacokért való küzdelmet kiélezik azok a gazdasági ellentétek is, amelyek egyre erősödnek Nyugat-Európa, az Egyesült Államok és Japán 38
