Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1973 (1. évfolyam)
1973 / Próbaszám - Dr. Szita János: A kelet-nyugati kapcsolatok és az integrációs folyamatok gazdasági és politikai összefüggései Európában
tottabbá válik — így van ez Magyarország esetében is —, gazdasági életükben a külkereskedelem növekvő szerepet játszik, s gazdasági fejlődésükben a nemzetközi csere számottevő tényező. De nemzetközi gazdasági kapcsolatainak fejlesztésében és többek között a tőkésországokkal való kapcsolatok erőteljes bővítésében egyre jobban érdekelt a hatalmas gazdasági potenciállal és óriási belső piaccal rendelkező Szovjetunió is. Erről tanúskodnak a Szovjetuniónak a vezető tőkésországokkal az utóbbi években folytatott tárgyalásai. A szocialista országok érdekeltségét a fejlett tőkésországokkal fennálló gazdasági kapcsolatok bővítésében alátámasztja gazdaságuk dinamikus fejlődése. Ez önmagában véve is olyan tényező, amely napról napra új követelményeket támaszt a nemzetközi gazdasági kapcsolatok vonatkozásában, nap mint nap új impulzusokat ad ahhoz, hogy a gazdasági fejlődés optimális megoldásait az egyre szélesedő nemzetközi munkamegosztással is alátámasszák. Az európai szocialista országok — természetesen nem egyenlő mértékben — általában érdekeltek a nyugati országokból származó technika megvásárlásában. Ezt követeli már említett dinamikus gazdasági fejlődésük. E mellett szól a technikai forradalom, annak felismerése, hogy még a legnagyobb országok is érdekeltek a szélesebb körű technikai együttműködésben, a kisebb országok pedig egyszerűen képtelenek saját erőforrásaikból biztosítani a legmodernebb színvonalat a technika minden ágában. Ehhez hozzá kell fűzni, hogy — a színvonalbeli különbségek rohamos csökkenése ellenére — Kelet- és Nyugat-Európa között műszaki fejlettségben, kivált egyes területeken, évtizedes különbségek állnak fenn Nyugat-Európa javára, sőt egyes vonatkozásokban, pl. az infrastruktúrában (közlekedési hálózat, lakásviszonyok, szállodák stb.) évszázados különbségekről is beszélhetünk. Ezeket a mélyen kontinensünk történelmének sajátosságaiban rejlő okokat e cikk keretében még csak vázolni sem lehet. Mindebből azonban téves volna az a következtetés, hogy Nyugat-Európa minden területen fejlettebb technikával rendelkezik, mint Kelet-Európa. A Szovjetunió kiemelkedő technikai eredményei — például az űrkutatásban, a haditechnikában, a gépgyártás egyes területein — világosan jelzik, hogy ezek mögött olyan óriási tudományos és műszaki bázis áll, amellyel a nyugat-európai országok egyike sem rendelkezik. A nyugati országokban egyre több területen nő meg az érdeklődés a Szovjetunió tudományos és technikai eredményei iránt. A többi szocialista országban is bekövetkezett nagyarányú fejlődés eredményeképpen a technikai színvonalban fennálló különbség rendkívül heterogén és ágazatonként nemcsak méreteiben, de előjelben is igen változatos képet mutat. A szocialista országok a termelés és a kutatás igen sok területén rendelkeznek olyan eredményekkel, amelyeket a nyugat-európai gazdaság is előnyösen felhasználhat. Az elmúlt évtizedek során az európai szocialista országokban jelentősen kibővült kutatási bázis alapján az eddigieknél szélesebb körű együttműködés lehetséges a nyugati országokkal is, s ez a szakosítás és a kooperáció révén az erők egyesítését jelenti a kutatás terén. Mindez azonban nem változtat azon, hogy a szocialista országok nagymértékben érdekeltek a nyugati technika átvételében. A szocialista országok gazdasági fejlődésével megszűnőben vannak a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatokat korábban fékező tényezők. Ilyenek például a szocialista országok devizális lehetőségei. Abban az ütemben, 37
