Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1973 (1. évfolyam)
1973 / Próbaszám - Dr. Szita János: A kelet-nyugati kapcsolatok és az integrációs folyamatok gazdasági és politikai összefüggései Európában
szempontjából vizsgáljuk — nincs mód az Európán kívüli szocialista országok és a tőkésországok gazdasági kapcsolatainak, azok politikai és gazdasági összefüggéseinek elemzésére. Sok jel mutat arra, hogy a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatokban új szakasz kezdődik, és ezért azok jövőjét nem lehet a korábbi fejlődés egyszerű extrapolálása útján meghatározni. A nemzetközi feszültség általános enyhülése, a vietnami háború befejezése, a német kérdés rendezése, az európai biztonság rendszerének napirendre kerülése, az európai biztonsági konferencia összehívása új politikai légkört teremt Európában és ezzel új feltételeket egy összeurópai gazdasági együttműködési rendszer kibontakozásához. A szovjet—amerikai megállapodások nemcsak a két nagyhatalom viszonyában teremtenek új helyzetet, hanem az európai szocialista országok és az észak-amerikai kontinens gazdasági kapcsolataiban is. Célszerű ezért közelebbről megvizsgálni azokat a tényezőket, amelyek a szocialista országok és a fejlett tőkésországok részéről a kelet—nyugati együttműködés bővítése irányában hatnak, és amelyek közrejátszanak abban, hogy az elkövetkező évek fejlődése nemcsak az eddig lezajlott folyamatok egyszerű folytatása lesz, hanem valóban új szakasz kezdetét jelentheti, és szélesebb körű gazdasági együttműködés perspektíváját tárhatja fel az európai szocialista és fejlett tőkésországok között. b) Az európai szocialista országok egyértelműen érdekeltek a kelet— nyugati gazdasági kapcsolatok bővítésében. Az európai szocialista országokban nem új törekvés a tőkésországokkal való gazdasági kapcsolatok fenntartása és bővítése. A Szovjetunióban ezt a törekvést — politikai és gazdasági megfontolások alapján egyaránt — Lenin kezdeményezte, s fennáll a szovjethatalom megalakulása óta. A szocialista országok külpolitikájának szerves része a békés egymás mellett élésre való törekvés a tőkésországokkal, és ennek elidegeníthetetlen része a gazdasági kapcsolatok fejlesztése is. A háború elkerülése, a fegyverkezés terheinek csökkentése, a béke és biztonság megszilárdítása, ezen belül az európai biztonság rendszerének kiépítése a szocialista országok külpolitikájának alapjához tartozik, s ezek mind feltételezik a széles körű és tartós gazdasági kapcsolatokat az ebben érdekelt tőkésországokkal. Ám a külpolitikai szempontok mellett létezik a gazdasági érdek is; valamennyi szocialista ország egyértelműen érdekelt a tőkésországokkal való gazdasági kapcsolatok bővítésében az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján. A tőkésországokkal való gazdasági kapcsolatok bővítésére irányuló törekvést támasztják alá azok a változások is, amelyek a szocialista országokban általában végbementek a külkereskedelemről vallott felfogást illetően. A gazdasági elszigeteltség idején óhatatlanul előtérbe kerültek az olyan nézetek, amelyek szerint a tőkésországokkal bonyolított kereskedelem szükséges rossz, és csak arra irányul, hogy a tőkésországokból olyan nélkülözhetetlen termékek kerüljenek behozatalra, amelyek máshonnan nem szerezhetők be, a kivitel célja pedig a szükséges behozatal biztosítása. Ennek egyik magyarázata az exportalapok korlátozott volta, a devizahiány, de összefüggött a szocialista országok gazdasági fejlődésének autar- kiás felfogásával is, amely az ötvenes évek elején minden szocialista országban tapasztalható volt. Ez azonban már a múlté, és előtérbe kerültek a nemzetközi kereskedelemben rejlő előnyök kihasználására irányuló nézetek. A kis és közepes nagyságú szocialista országok gazdasága egyre nyi36
