Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1973 (1. évfolyam)
1973 / Próbaszám - Dr. Szita János: A kelet-nyugati kapcsolatok és az integrációs folyamatok gazdasági és politikai összefüggései Európában
latokat értették. Ez hosszú ideig nem volt alaptalan, mert az európai szocialista országok gazdasági kapcsolatai az Európán kívüli fejlett tőkésországokkal jelentéktelenek, a tárgyalt probléma szempontjából hosszú időn át úgyszólván elhanyagolhatók voltak. A változás ebben a vonatkozásban is napjainkban történik. Az Egyesült Államok éppen most értékeli át politikáját és mindenekelőtt gazdaságpolitikáját a szocialista országok vonatkozásában. Ez megmutatkozik a nagy horderejű szovjet—.amerikai tárgyalásokban, és megnyilvánul abban a növekvő érdeklődésben, amelyet különféle tőkés körök tanúsítanak a többi európai szocialista országgal való gazdasági együttműködés iránt is. Az Egyesült Államokban felismerték, hogy a szocialista országokkal szemben több mint két évtizeden át folytatott diszkriminatív politika — amelynek támogatására ösztönözték nyugat-európai szövetségeseiket is — eredménytelennek bizonyult, sőt az ellenkezőjére vezetett annak, amit vártak tőle. Az európai szocialista országok már az ötvenes években erőteljesen fejlesztették azokat a gazdasági ágazatokat, amelyeket az embargó-politika érintett, és végül is önállóvá váltak azokon a területeken, amelyektől az embargó-politika el akarta őket zárni. Emellett ma már amerikai részről azt is figyelembe veszik, hogy a nyugat-európai országok gyorsabb ütemben csökkentették az embargókorlátozásokat és általában a szocialista országokkal szemben alkalmazott diszkriminációt, mint az Egyesült Államok. Sok nyugat-európai vállalat — üzleti érdekei által vezettetve — egyenesen kijátszotta az amerikaiak által állított korlátokat, és ezért a szocialista országokkal létrejött üzleti kapcsolatok haszna a nyugat-európai tőkések zsebébe vándorolt még amerikai eredetű termékek forgalmánál is. Ez is magyarázza azt, hogy Nyugat- Európa forgalma az európai szocialista országokkal ma csaknem harminc- szorosa az Egyesült Államokénak, és ez természetesen nincsen arányban a tényleges gazdasági erőviszonyokkal. Habár az Egyesült Államok külgazdasági politikájának átértékelése még nem fejeződött be, és még távolról sem tették meg a szükséges lépéseket a szocialista országokkal szemben alkalmazott diszkrimináció megszüntetésére — többek között a legnagyobb kedvezmény elvének feltétel nélküli biztosítására —, a szocialista országok irányában mutatkozó növekvő érdeklődés jelzi, hogy az Egyesült Államok politikája valóban változóban van, és az ún. kelet—nyugati kapcsolatok körében Nyugat-Európa mellett egyre inkább számolni kell az Egyesült Államokkal kialakuló gazdasági kapcsolatokkal. Űj tényezőként jelentkezik Japán is az európai piacokon. Ha földrajzilag ezek a kapcsolatok nem is tekinthetők „kelet—nyugati” kapcsolatoknak, gazdaságpolitikai tartalmuk szempontjából mégis ide sorolhatók. A japán gazdaság hallatlan dinamizmusa és expanzív ereje mindinkább érezhető Európában is. Ez mindenekelőtt a nyugat-európai piacokra érvényes, de fejlődnek a szocialista országok kapcsolatai is Japánnal. Ez elsősorban a Szovjetunióra vonatkozik, amelynek tőkés partnerei között Japán az előikelő második helyet foglalja el. Fejlődőben vannak a gazdasági kapcsolatok Kanadával, Új-Zéland- dal, Ausztráliával is, bár ezek részesedése nem döntő az egész problémakör megítélése szempontjából. A kelet—nyugati kapcsolatok körében komoly figyelmet érdemelnek azok, amelyek az ázsiai szocialista országok és a fejlett tőkésországok között jönnek létre. E cikk keretében azonban — minthogy a kelet—nyugati kapcsolatokat elsősorban az integrációs folyamatokkal való összefüggésük 35
