Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1973 (1. évfolyam)
1973 / Próbaszám - Sütő Ottó: Az európai biztonság és együttműködés intézményesítése
Sütő Ottó Az európai biztonság és együttműködés intézményesítése Európának minden objektív adottsága és lehetősége megvan ahhoz, hogy a világpolitikában, a világgazdaságban és saját kontinentális-regionális problémáinak megoldásában az eddigieknél nagyobb szerepet játsszék. Területe és lakosságának létszáma jelentős. Földrajzi fekvése kedvező. Európában található a világ gazdaságilag fejlett államainak zöme. A kontinens társadalmi, anyagi és szellemi fejlettsége általában véve magas. Gazdasági potenciálja első a világon. Termelőerői nagyobbak, mint Ázsia, Afrika és Latin-Amerika fejlődő országainak termelőerői együttesen. Az európai országok nemzeti és állami léte, valamint a földrész nemzetközivé válásának folyamata kifejlett. A két- és többoldalú államközi kapcsolatok rendszere igen gazdag. Az itt élő népek és államok egymásrautaltsága különösen erős. Ugyanakkor Európa közvetlen érdekeltségben áll a világ valamennyi részével. Érzékenyen reagál a világpolitika eseményeire, s növekvő mértékben befolyásolhatja azokat. Európa azonban megosztott. Államai két különböző társadalmi rendszerhez tartoznak. A világnak alapvetően két társadalmi rendszerre való tagolódása itt a legkifejezettebb. A hozzájuk tartozó erők koncentráltsága itt a legnagyobb, érintkezésük itt a legközvetlenebb. Ezeknek az erőknek fegyveres összeütközése világkatasztrófához vezetne, az európai kapcsolatok nem kielégítő fejlődése pedig fékezné a világhelyzet javulását. Ezek a tények égetően sürgetik a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének megvalósítását összeurópai szinten, és ezt kívánják a földrész legbensőbb érdekei is. Nyugat-Európa jelentős politikai tényezői azonban az összeurópai együttműködés, az európai biztonság és együttműködés helyett, amelyben a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének kontinentális-regionális érvényű elve dominálna, mégis inkább más megoldások után kutatnak. A mára már kisebbségbe szorult erők ideológiai, politikai és egyéb megfontolásokból elutasítják az európai biztonságot és együttműködést. Közülük egyesek előnyben részesítenék a nyugat-európai integráció útjának végigjárását vagy az „atlantizmust”. Mások legszívesebben lehorgonyoznának — legalábbis egy időre — az európai biztonsági és együttműködési politika jelenlegi fokán. Akadnak olyan erők is, amelyek még nem győződtek meg a továbbhaladás szükséges voltáról, s így ingadoznak. Az európai szocialista 26
