Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1973 (1. évfolyam)
1973 / Próbaszám - Horn Gyula - Dr. Szűrös Mátyás : A Szovjetunió az európai, kollektív biztonságért
A NATO érdemben nem reagált ezekre a kezdeményezésekre. A fegyveres erők létszámának csökkentése terén hozott konkrét intézkedések a Varsói Szerződés tagállamai részéről egyoldalúak maradtak. (Megjegyezzük, hogy csak hosszú évekkel később, a NATO Állandó Tanácsának 1968. június 24—28-i reykjavíki üléséről kiadott hivatalos közlemény foglalkozik először érdemben a Kelet és Nyugat közötti arányos csapatcsökkentések lehetőségének vizsgálatával.) Nem valósultak meg az európai térség akkori uralkodó politikai viszonyainak javítására irányuló kezdeményezések sem. Ebben az Egyesült Államok agresszív külpolitikájának befolyása mellett óriási szerepe volt annak, hogy Nyugat-Németországban a revan- sista körök képviselői voltak uralmon. A Szovjetunió német kérdéssel kapcsolatos politikájában a fordulat a hatvanas évek elejére lényegében betetőződött, ami hatással volt egész európai koncepciójára. A két német állam különállásának véglegességéből s gyökeresen eltérő társadalmi-politikai fejlődéséből kiindulva kellett meghatároznia lépéseit. A hatvanas évek folyamán — bár fokozatosan, de erőteljesen — összeurópai méretekben utat tört magának a realitások elismerése s az ennek megfelelő politika. Ebben jelentős szerepe volt annak, hogy az első űrhajó (1957) és az első ember (1961) felküldése a világűrbe rádöbbentette a vezető imperialista hatalmakat arra, hogy a Szovjetunió a stratégiai rakétahordozók kifejlesztése terén utolérte és túlszárnyalta az Egyesült Államokat. Az enyhülési folyamat a szovjet—francia kapcsolatok és együttműködés fejlődésével, kibontakozásával vette kezdetét, amit további kedvező események követtek. A realitások általános elismerésével összefüggésben a következőkről sem szabad megfeledkezni: az 1956-os magyarországi és az 1968-as csehszlovákiai ellenforradalmi események idején bebizonyosodott, hogy talajt vesztett minden imperialista kísérlet a szocializmus aláásására, megdöntésére. Ezek az események is ráébresztették a tőkés világ vezető köreit az erőviszonyok reális felmérésére, az egyetlen reális alternatíva — a békés egymás mellett élés elvének — fokozatos elfogadására. S mindebben óriási szerepe volt a szovjet külpolitikának. A hatvanas évek közepétől új szakasz kezdődött az európai biztonság ügyének alakulásában. Ebben komoly szerepe volt a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé 1966-os bukaresti ülésének, amely nyilatkozatot fogadott el az európai biztonság ügyében. A dokumentum részletes, ma is érvényes megállapításokat tartalmaz azokról a szükségesnek vélt intézkedésekről, amelyeket az európai államoknak a két- és többoldalú szerződések keretében tenniük kell az európai fegyveres összeütközések elhárítására és a kollektív biztonság erősítésére. Az ülés felhívással fordult az európai államokhoz a biztonsági értekezlet összehívása érdekében. A Politikai Tanácskozó Testület későbbi, 1969-es budapesti ülése joggal állapította meg: „Megérlelődtek az európai tartós béke feltételei, és egyetlen európai állam sem emelt szót egy összeurópai értekezlet gondolata ellen.” E tekintetben a budapesti felhívás volt az első, melyre a NATO tagállamai pozitívan reagáltak. 22
