Külügyi Közlöny 19. 1939

1939-09-01 / 6. szám

M. Kir. Vallás- és Közoktatásügyi minisztérium 15.151/111.—1939. számú rendelete a Himnusz előadása tárgyában. A Himnusz előadásánál tapasztalható eltérések igen, sok esetben megzavarták a hazafias ünnepségek hangulatát. Ennek elkerülése és az előadás egységének biztosítása érdekében elrendelem a következőket : A Himnusz áhítat-keltését célzó imádságos jellegének megfelelően csak komoly alkalmakkor adható elő. Ismétlésnek az előadásban helye nincs. Hangszeres és zenekíséretes előadásnál úgy az előjáték, mint az utójáték kötelező. Az olyan ünnepségeken, ahol az egész Himnusz előadására nincs idő, az előjáték elhagyásával csupán ai Himnusz első nyolc üteme játszandó. A Himnuszt Kölcsey Ferenc eredeti szövegével kell énekelni. A könnyebb énekelhetőség kedvéért mindazonáltal az eredeti „hozz rá víg esztendőt" szöveg helyett „hozz reá víg esztendőt" énekelendő. A helyes előadásnál zsinórmértékül szolgáló hivatalos letét kiadása iránt egyidejűleg gondoskodás történt. Budapest, 1939. évi június hó 2-án. dr. Kómán Bálint s. k. • A m. kir. pénzügyminiszter 5786/1939.— III. a. számú átirata a visszacsatolt felvidéki területen lakó és a volt cseh-szlovák államtól a visszacsatolás időpontját megelőzőleg ellátásban nem részesült volt magyar közszolgálati alkalmazottak, nyugdíjasok, özvegyek és árvák ideiglenes ellátásának rendezése tárgyában. Nagyméltóságú Miniszter Úr! A Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki területeken lakó s a volt cseh-szlovák köztársaság által nyugdíjban, özvegyi nyugdíjban és nevelési járulékban részesített volt magyar közszolgálati alkalmazottak, nyugdíjasok, özvegyek és árvák nyugdíj járandóságainak ellátási előleg címén való folytatólagos kifizetésére nézve az 1938. évi 9800. M. E. számú rendelet 27. §-a, valamint a 3189— 1938. P. M. számú rendelet tartamaz rendelkezéseket. Azoknak az egyéneknek ellátási előlegben, illetőleg az ellátási előleggel egyenlő összegű segélyben való részesítésére nézve pedig, akik az 1938. évi december hó 31-ig, illetőleg az ezutáni időben a vissza nem csatolt felvidéki területről költöztek át Magyarország területére, a t. Minisztertanács az 1939. évi január hó 27-én tartott ülésében hozott határozatával intézkedett. Nincsen azonban olyan jogszabály, amelvnek alapján ellátási előlegben lennének részesíthetők a visszacsatolt felvidéki területen lakó volt magyar vagy a volt cseh állam által szolgálatba vett volt magyar közszolgálati alkalmazottak, nyugdíjasok és ezek hozzátartozói, akik a csehszlovák államtól — éppen magyar voltuk miatt — a visszacsatolást megelőző időpontban ellátásban nem részesültek. A gyakorlatban ismételten előfordultak olyan esetek, amikor az előbb említetteknek ellátási előlegben való részesítését a fennforgó rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények feltétlenül indokolttá tették volna, azonban az ilyen irányú kérelmekre vonatkozólag megfelelő jogszabály hiányában intézkedést tenni nem lehetett. Az előfordult esetek különös méltánylást érdemlő voltára való tekintettel úgy nemzeti, mint közjóléti szempontokból szükségesnek tartom, hogy mindaddig, amíg a visszacsatolt felvidéki területen lakó nyugdíjasok ügye véglegesen rendezhető lesz, a t. Minisztertanács felhatalmazást. adjon arra, hogy a visszacsatolt területen lakó azok a volt magyar közszolgálati alkalmazottak és nyugdíjasok, valamint mindezek özvegyei és árvái, akik részére az előbb említett kormány-, illetőleg pénzügyminiszteri rendelet vagy minisztertanácsi határozat értelmében ellátási előleg nem folyósítható, az 1938. évi 3189/P. M. számú rendelet 1. §-ában foglalt rendelkezések analógiájára, indokolt esetekben segélyben legyenek részesíthetők. Ilyen esetek lennének például a következők: 1. Az 1921. évi július hó 26-át megelőző időben magyar közszolgálati kötelékben állott alkalmazottnak vagy a magyar államtól, illetve azzal viszonosságban álló intézménytől ellátásban részesülő nyugdíjasnak, özvegynek, árvának a csehek sem fizetést, sem ellátást nem adtak, mert az illető ai hűségesküt megtagadta, vagy a cseh nemzethűség szempontjából megbízhatatlannak minősült. 2. Az 1. alatt említett alkalmazott részére a csehek azért nem fizettek ellátást,