Külügyi Közlöny 19. 1939

1939-09-01 / 6. szám

mert az illető nem volt cseh területi illetőségű, vagy pedig a nyugdíjas a magyar közszolgálatban utoljára nem a cseh térületen levő állomáshelyen! teljesített szolgalatot. 3. Az ellátás folyósítása már folyamatban volt, ele a volt cseh-szlovák állam szervei azt bizonyos adminisztratív okokból vagy tudatos huza-vonából az 1938. évi november hó 2-ig nem állapították meg. 4. A volt magyar közszolgálati alkalmazottat a volt cseh állam annak idején tényleges közszolgálatba átvette, majd az illetőt nyugdíjazta, ellátását azonban valamely okból kifolyólag a visszacsatolást megelőző időpontban (például az 1930. évben) a cseh hatóságok beszüntették. 5. Az 1938. évi november hó 2-án az illető alkalmazott tényleges szolgálatban állott, a magyar közszolgálatba azonban betegsége miatt átmenetileg sem volt átvehető, így tehát az illető előleget sem kapott s a jelenleg érvényben álló szabályok szerint sem részére, sem pedig esetileges elhalálozás után özvegye részére nem lehet előleget megállapítani. 6. A csehek kényszerítő intézkedései folytán az 1938. cvi november hó 2-át megelőző időben az alkalmazott, vagy az özvegy (árva) az átcsatolt területről Csonka-Magyarország területére volt kénytelen beköltözni, itt azonban részére az '1927 : XXIV. t.-c. vagy az 1934 :1. t.-c. 5. §i-a alaipján ellátás, illetőleg kegydíj nem engedélyeztetett, mert egyrészt az ellátásra való igény jogosultság feltételeit. nem tudta igazolni, vagy a kegy díj engedélyezéséhez megkívánt méltánylást érdemlő körülmények nem forogtak fenn. Ha az ilyen egyén a visszacsatolt felvidéki területen maradt volna, akkor most a fenti 1. pontban említettek közé tartozna s így, minthogy az 1. pontba tartozók részére most segély megadását javaslom, indokoltnak tartanám, hogy ezek az egyének is segélyben részesíttessenek. 7. Az érvényben álló rendelkezések szerint nincsen rendelkezés arrai, hogy ha előlegben részesülő alkalmazott vagy nyugdíjas meghal, a hátrahagyott özvegye és árvái részére előleg adható-e. Felmerült esetekből kifolyólag intézkedtem aziránt, hogy ilyen esetekben három hónapon át a> férjet, illetőleg az atyát megillető előleg a családnak adassék ki, a negyedik hónaptól kezdve pedig a néhai férj által élvezett előlegnek 60%-a, mint özvegyi nyugdíjelőleg és ennek egyötöde, illetőleg kétötöde, mint az egy)-egy atyátlan vagy szülőtlen árvát megillető nevelési járulék előleg folyósíttassék. A jövőben előforduló hasonló esetekben is ennek megfelelően kellene eljárni, ennélfogva az eddig megtett ilyen irányú intézkedéseknek utólagos tudomásulvételét és jóváhagyását kérem a t, minisztertanácstól abból a célból, hogy ez az eljárás a minisztertanács elhatározásával jogalapot nyerjen. A fenti esetek ismertetésével általános képet kívántam adni arról, hogy melyek azok a legkirívóbb esetek, amelyekben már a végleges rendezést megelőzőleg is átmenetileg intézkedni és az érdekelteken segíteni kell. Hangsúlyozni kívánom azonban, hogy ezek az átmeneti intézkedések a visszacsatolt felvidéki területi nyugdíjasok ellátási ügyének végleges rendezését egyáltalában nem érintik és a szóbanlevő segélyek folyósítása az ellátási igénynek a magyar állam részéről leendő végleges elismerését nem jelenti. A fent előadottak alapján a szóbanlevő kérdések szabályozása tárgyában a minisztertanács az 1939. március hó 28-án tartott ülésén. — előterjesztésemre — az alábbi határozatot hozta: 1. Azokat a volt magyar közszolgálati alkalmazottakat és nyugdíjasokat, továbbá azokat a volt cseh-szlovák közszolgálati kötelekben állott alkalmazottakat és nyugdíjasokat, valamint mindezek özvegyeit és árváit, akik az 1938. évi november hó 2-án, illetőleg az azt megelőző három hónap alatt a visszacsatolt felvidéki területeken laktak és akik a volt cseh-szlovák köztársaságtól magyarságuk miatt vagy az ellátást megállapító cseh hatóságok késedelmes eljárása miatt vagy valamilyen más, de magyar szempontból a fegyelmi vétségnek vagy bűncselekménynek nem tekinthető okból a volt cseh-szlovák köztársaságtól ellátásban nem részesültek, különös méltánylást érdemlő körülmények fennforgása esetén „segélyben" lehet részesíteni. 2. Azokat a volt magyar közszolgálati alkalmazottakat, nyugdíjasokat, valamint ezek özvegyeit és árváit, akik a visszacsatolt felvidéki területekről Csonka-Magyarország területére az 1938. évi november hó 2-át megelőző időben a cseh hatóságok kényszerítő intézkedései következ-