Külügyi Közlöny 13. 1933

1933-01-25 / 1. szám

a külképviseleti hatóságok az általuk ki­állított és elvesztett útlevelek és útiigazol­ványok érvénytelenné nyilvánítása iránt - — a belügyministerium által hozzájuk inté­zett megkeresés alapján — az alábbi kör­rendelet értelmében maglik intézkednek. /A magyar állampolgároknak útlevél nél­kül való belépése és az útlevelek érvényte­lenné nyilvánítása tárgyában kiadott 38.561/2—1932. számú körrendeletet (meg­jelent a K. K. folyó évi 5. számában) jelen rendeletemmel egyidejűleg hatályon kívül helyezem. Budapest, 1933 évi január hó 2-án. A minister helyett: Khuen-Héderváry s. k. Melléklet a 42.175/2—1932. számhoz. A m. kir. belügyminiszternek 141.424/1032. B. M. számú körrendelete. (Valamennyi útlevélkiállító hatóságnak, a m. kir. rendőrség vidéki főkapitányának, a m. kir. révfőkapitányságnak, valamennyi járási főszolgabírónak, a m. kir. rendőrség valamennyi kapitányságának és kirendelt­ségének és valamennyi m. kir. révkapitány­ságnak.) I. Gyakran előfordul, hogy egyesek ma­gyar hatóságok által kiállított, lejárt útle­velekkel, vagy útlevél nélkül akarják az ország határát befelé átlépni s ez alkalom­mal az útlevélvizsgálatnál többnyire azt adják elő, hogy útlevelüket külföldön el­vesztették, vagy pedig, hogy az külföldön idegen hatóságoknál kezelés közben ve­szett el. A 8.720/1922. M. E. számú 1) rendelet értelmében útlevélkötelezettség áll fenn és eszerint úgy a magyar, mint az idegen ál­lampolgárok rendszerint csak szabályszerű, tehát érvényes, még le 'nem járt útlevél birtokában léphetik át a magyar határt akár befelé, akár kifelé. Az útlevélügyről szóló 1903:VI. t.-c. 15. §-ának 2. bekezdése értelmében pedig aki az elrendelt útlevél­kötelezettség esetében útlevél nélkül, tehát lejárt útlevéllel is, a határon ki- vagy belép, 15 napig terjedhető elzárással büntetendő. Általános szabály, hogy idegen honosok szabályszerű útlevél nélkül az ország te­rületére semmi körülmények között be nem bocsáthatók; magyar honosoktól vi­szont, ha magyar állampolgárságukat a jelen rendeletben foglaltak figyelembevéte­lével igazolni tudják, a bebocsátás meg nem tagadható. Miután azonban gyakran megesik, hogy idegen honosok a határátlépés alkalmával magukat magyar állampolgároknak vallják és ezúton kísérelik meg az országba való bejutást, ezen visszaélések meggátlása vé­gett is, a határon lejárt magyar útlevéllel, illetve útlevél nélkül belépni szándékozók­kal szemben az eljárást a következőképpen szabályozom. 1. A m. kir. rendőrség határszéli kapi­tányságának (kirendeltségének) meg kell állapítani a lejárt útlevéllel belépni szán­dékozó személyazonosságát, tőle az útieve­Jet el kell venni és ellene a 8.720/1922. M. E. sz. rendelet, valamint az 1903 :VI. t.-c. 15. §-ának 2. bekezdése értelmében a ki­hágási eljárást meg kell indítani. Amennyiben a lejárt útlevél 1922 évi július hó 26. napja előtt állíttatott ki, úgy igazoltatni kell a belépni szándékozóval magyar állampolgárságát, vagy ha ezt két­ségkívül megállapítani nem lehet, legalább azt, hogy Magyarországon rendes lakó­hellyel bír. Ehhez az igazoláshoz szükséges hiányzó adatok lehetőleg a fél költségére távirati úton szerzendők be az illetékes bel­földi hatóságtól. A fent megállapított eljárás, illetve iga­zolás után az illetőt, a vonatkozó törvényes rendelkezések figyelembevétele mellet, be kell bocsátani, azonban tőle még, ha meg­felelő készpénzzel rendelkezik, az 1 évre szóló útlevélkiállítási díjat (2 pengő vagy 15 pengő) is be kell szedni. (Lásd a 215.461/1931. B. M. számú 2) körrendeletet.) Amennyiben a lejárt útlevél 1922 évi jú­lius hó 26. előtt állíttatott ki és az útlevél tulajdonosa magyar állampolgárságát, vagy legalább azt, hogy Magyarországon rendes lakhellyel bír, semmiféle módon igazolni nem képes, úgy abban az esetben, ha a rendőrkapitányság (kirendeltség) megíté­lése szerint a toloncszabályzat 2. §. a) pont­jában meghatározott körülmények forog­nak fenn, a rendőrhatóság ennek megfele­lően intézkedik; ha pedig ennek szüksége,

Next

/
Thumbnails
Contents