Külügyi Közlöny 9. 1929
illetéket teljesen vagyontalan személyek tartoznának fizetni, kérelmükre ezek a felek az illeték fizetése alól a hivatal vezetője által esetrőlesetre felmenthetők. Akár szóbelileg, akár írásbelileg adott felvilágosítások esetében a felmerült kész kiadásokat a megkereső felek megtéríteni tartoznak. Budapest, 1929 évi április hó 6.-án. A minister rendeletéből: Császár s. k. I. osztályú főkonzul. 93.146/5—1928. szám. Rendelet a házasságkötésre vonatkozó magyar jogszabályok tárgyában. A házasságkötésre vonatkozó magyar jogszabályokat a m. kir. igazságügymin ;ster meghallgatása után, tudomásulvétel és miheztartás végett az alábbiakban közlöm: Mindenekelőtt megemlítendő, hogy Magyarországa házasság érvényességének előfeltételeire vonatkozó törvények összeütközéseinek kiegyenlítése végett az 1902 évi június hó 12.-én Hágában kötött nemzetközi egyezményt elfogadta és az 1911 évi XXI. törvénycikkbe iktatta. A házassági jogot egyébként az 1894 évi XXXI. törvénycikkbe iktatott házassági törvény, továbbá az állami anyakönyvekről szóló 1894 : XXXIII. t.-c. 45—67. §§-ai szabályozzák. a) Ha a felek, akik közül akár egyik, akár mindkettő magyar állampolgár, a házasságot külföldön akarják megkötni, akkor a házasság megkötése végett az illetékes külföldi hatósághoz kell fordulniok. Ebben az esetben az állami anyakí'ny vekről szóló 1894 évi XXXIII. t.-c. 59. íjának 2. bekezdése értelmében a magyar igazságügyministertől kell tanúsítványt kérni arról, hogy a felek házassága Magyarország törvényei szerint akadályba nem ütközik. Ezt a tanúsítványt azonban az 1894 évi XXXIII. t.-c. 59. §-a értelmében mindaddig nem adhatja ki a magyar igazságügyminister, amíg a felek tervbe vett házasságát Magyarországon is az erre illetékes magyar állami anyakönyvvezető ki nem hirdette, vagy az illetékes magyar közigazgatási hatóság (vármegyei alispán, városi polgármester) a kihirdetés alól felmentést nem adott. Az igazságügyministertől nyert tanúsítványt annál a külföldi hatóságnál, amelyik előtt a házasságot megkötni szándékoznak, fel kell mutatni. A kihirdetés alóli felmentés és az igazságügyministeri tanúsítvány kiállításával kapcsolatosan a következő költségek merülnek fél: 1. a felmentés iránti kérvényre 3 pengő 20 filléres, 2. a kérvény mellékleteire darabonként és ívenként 16—16 filléres magyar okmánybélyeg , ragasztandó, 3. a felmentésért készpénzben járó törvényhatósági díj 2 pengő, 4. a felmentés bélyegilletéke 2 pengő, 5. a tanúsítvány iránti kérvény bélyege 1 pengő 60 fillér, 6. a tanúsítvány béljege 1 pengő 60 fillér. Nem kell díjat és illetéket leróni, ha mindkét háza.suló szabályszerű szegénységi bizonyítványt mutat be. Ha a folyamodó a kézbesítést postán, külföldre kíváeja eszközölni, a szükséges magyar postabélyeget vagy ennek a pénzértékét is be kell küldeni, amely 20 grammig 82 fillért, minden további 20 gramm után ezenfelül 20 fillért tesz ki. Ha a folyamodó a szükséges magyar okmány- és postabélyeget beszerezni nem képes, úgy a megfelelő összeget készpénzben kell mellékelni, illetőleg postán megküldeni. b) Ha a házasságot Magyarországon óhajtják megkötni és a felek mindegyike magyar állampolgár, akkor a házasság megkötése végett az illetékes magyar polgári tisztviselőhöz kell fordulni (1894 : XXXI. t.-c. 29. §.). A házasságot rendszerint azon anyakönyvvezető előtt kell megkötni, kinek kerületében a házasulóknak vagy azok egyikérek rendes lakóhelye, és ennek hiányában tartózkodási helye van (1894: XXXI. t.-c. 32. §.), A házasság megkötését kihirdetésnek kell megelőzni. A kihirdetést az az anyakönyvvezető rendeli el, aki a házasság megkötésénél közreműködni jogosult (1894: XXXIII. t.-c. 48. §.). A kihirdetés alól a közigazgatási hatóságtól felmentést lehet kérni. A felmentés megadására annak a törvényhatóságnak az első tisztviselője (vármegyei alispán, városi polgármester) illetékes, akinek hivatali kerületében a kihirdetés elrendelésére illetékes anyakönyvvezető székhelye van. A felmentés megadására irányuló kérelem előterjesztésénél meg kell indokolni, hogy miért kérnek felmentést a kihirdetés alól. Ha a házasságot Magyarországon óhajtják ugyan megkötni, de a felek egyike nem magyar állampolgár, akkor az 1894 évi XXXI. törvénycikk 113. §-ának utolsó bekezdése értelmében a külföldi azt is tartozik kimutatni, h.)gy házassága hazájának törvényei szerint akadályba nem ütközik. Ennek a bizonyítványnak kiállítására az illetékes külföldi hatóság jogosult. Indokolt esetekben, ha a külföldi fél ezt a bizonyítványt nem tudja megszerezni, ennek kimutatása alól a magyar igazságügyministertől felmentést lehet kérni. Ebben az esetben az igazságügyminister vizsgálja meg, hogy a kültöldi házasuló hazai joga szerint nem áll-e