Külügyi Közlöny 9. 1929

93.144/5—1928. szám. Rendelet a magyar állampolgárra vonatkozó törvényesítés megállapítása és anyakönyvi feljegyzése iránt benyújtott kérelmek tárgyában. A magyar állampolgárra vonatkozó törvényesítés megállapítása és anyakönyvi feljegyzése iránt benyújtott kérelmekkel kapcsolatosan, a m. kir. belügyminister lír meghallgatása után, tudomásulvétel és miheztartás végett az alábbiakat közlöm: A magyar állampolgárra vonatkozó törvényesítés megállapítása és anyakönyvi feljegyzése tárgyában benyújtott kérelem fölölt, az Anyakönyvi Utasítás = A. U. (80.000/1906. B. M. számú rendelet) 141. §-a értelmében az I. fokú határozat meghozatala Budapest székesfővárosban és a törvényhatósági jogú városokban a polgármester, vármegyékben az alispán hatáskörébe tartozik. A polgármester, illetőleg alispán elutasító határozata ellen a belügyministerhez jogorvoslatnak van helye. (A. U. 36. §.) Az eljárásra illetékes az a felügyelő hatóság, amelynek területén a gyermek született. Ha a gyermek születési esete külföldön van nyilvántartva, úgy a feljegyzés iránti kérelem fölött közvetlenül a belügyminister intézkedik. Az A. U. 144. §. szerint kérelmezőknek igazolni kell, hogy: 1. a gyermeke születése anyakönyvezve van, 2. a természetes atya törvénytelen gyermekét szabályszerűen elismerte, 3. a szülők egymással utólagos házasságot kötöttek, 4. a szülők egyike sem állott a gyermek születését megelőző 7—10 hónapok között egy harmadik egyénnel házassági kötelékben. Amennyiben a törvényesítő atya külföldi állampolgár, úgy a törvényesítés megállapítása fölött az illető külföldi hatóság van hivatva határozni. A törvényesítési eljárás bélyegmentes. Az állami anyakönyvekről egyébként az 1894: XXXIII. t.-c. szól. A külképviseleti hatóságok által törvényesítési ügyekben szóbelileg adott felvilágosítások után konzuli illetékek beszedése általában mellőzendő, kivéve, ha az esetleg szükségessé vált információk beszerzése a külképviseleti hatóság részéről hosszabb utánjárást igényelt. Oly esetben azonban, amidőn írásbeli beadvány nyújtatott be, az iktattatott és hivatalos elintézést nyert, a konzuli illetéktarifa 28. tétele alatt jelzett illeték beszedendő. Felhatalmazom a külképviseleti hatóságokat, hogy a konzuli illetéktarifa 50. tétele alatt foglaltak értelmében az esedékes illetéket a felek magánviszonyaira való tekintettel a szabályos mérv félére és a körülményekhez képest negyedére is leszállíthassák; amennyiben pedig az illetéket teljesen vagyontalan személyek tartoznának fizetni, kérelmükre ezek a felek az illeték fizetése alól a hivatal vezetője által esetrőlesetre felmenthetők.Akár szóbelileg, akár írásbelileg adott felvilágosítások esetében a felmerült kész kiadásokat a megkereső felek megtéríteni tartoznak Budapest, 1929 évi április hó 6.-án. A minister rendeletéből: Császár s. k. I. osztályú főkonzul. 93.145/5—1928. szám. Rendelet az örökbefogadásra vonatkozó magyar jogszabályok tárgyában. Az örökbefogadásra vonatkozó jogszabályokat, a m. kir. igazeágügyminister úr meghallgatása után, tudomásulvétel és miheztartás végett az alábbiakban közlöm: Az örökbefogadás jogintézménye — egynémely inkább csak eljárási szabályt nem tekintve — ezidőszeiint nincs írott jogszabályokba foglalva. Az alább közölt szabályok a gyakorlatban kialakult szokásjogi szabályok. 1. Nagykorú magyar állampolgár örökbefogadását tárgyaló szerződést közokiratba kell foglalni vagy legalább a magánokiratot kell közhitelesítéssel ellátni. A gyakorlat a diplomáciai képviselő vagy konzul és ezek helyettesei által történt hitelesítést is elfogadja. A szerződést eggyel több példányban kell kiállítani, mint ahány szerződő fél a szerződésben szerepel. A már megkötött örökbefogadási szerződést kormányhatósági megerősítés végett közvetlenül a m. kir. igazságügyministeriumnál kell bemutatni. A külföldön lakók természetesen igénybe vehetik külképviseleti hatóságaink közvetítését. A z igazságügyministerhez intézendő kérvényhez a szerződésen kívül a következő okiratokat kell csatolni: a) az örökbefogadó születési (1895 évi október 1.-től állami) anyakönyvi kivonatát; b) ha az örökbefogadó magyar állampolgársága iránt kétségek merülhetnek fel, az illetőségi bizonyítványt vagy a magyar állampolgárságra ' vonatkozó belügyministeri igazolványt vagy honosítási, illetőleg visszahonosítási okiratot, végül az opciót igazoló okiratot; c) ha házastárs fogad örökbe, a házassági anyakönyvi kivonatot (1895 évi október 1. után állami), de ez nem teszi mellőzhetővé az