Külügyi Közlöny 8. 1928

Gyakorlati tudnivalók

és az aláírással megbízott meghatalmazottak az államok betűrendjében vannak felsorolva. A meghatalmazottak aláírási meghatalmazásaikat tekintettel a szerződő felek nagyobb számára nem cserélik ki egymással, hanem az illető kormánynál vagy a Nemzetek Szövetségénél leteszik, ezért a bevezető részben is nem a meghatalmazások kicseréléséről, hanem letételéről vagy közléséről történik említés. Ugyanezt a szövegezési eltérést találjuk a kollektív nemzetközi szerződések megerősítésére vonatkozó rendelkezésekben is, amennyiben e helyen is az előbb említett okból a megerősítő okiratnak letételéről s nem kicseréléséről van szó. A kollektív szerződésekben a megerősítésről szóló rendelkezésen kívül rendszerint arról is gondoskodás történik, hogy a szerződésnek részesei lehessenek azok az államok is, amelyek az illető nemzetközi értekezleten részt nem vettek vagy a szerződést nem írták alá. Ezért a kollektív nemzetközi szerződésekben szabályozva találjuk azt a módot is, amely mellett a szerződésben nem részes államok ahhoz csatlakozhatnak. A csatlakozó állammal szemben a szerződés a csatlakozás hivatalos bejelentésének napján vagy ettől számított bizonyos időköz elteltével lép életbe. A kollektív szerződések aláírása, amennyiben az valamely nemzetközi értekezlet alkalmával vagy egyébként is együttesen történik, ünnepélyesebb alakszerűségek mellett megy végbe. A meghatalmazottak államaik betűrendjében írják alá a nemzetközi szerződést. Ha a szerződés aláírására hosszabb idő van kitűzve s az aláírás nem együttesen történik, a meghatalmazottak aláírásai az aláírás időpontja szerinti sorrendben szerepelnek az eredeti példányon. A kollektív nemzetközi szerződés egyetlen eredeti példányban állíttatik ki, amely az aláírási meghatalmazásokkal együtt az illető kormány vagy pedig a Nemzetek Szövetsége levéltárában, marad elhelyezve. Az aláíró kormányok az eredeti példányról hitelesített másolatokat kapnak. 2. A nemzetközi szerződést becikkelyező törvényjavaslat benyújtása és tárgyalása. A nemzetközi szerződések az aláírással még nem nyernek kötelező erőt, ahhoz, hogy a szerződés a szerződő felekre kötelezővé váljék, szükséges, hogy az a szerződő felek alkotmánya szerint arra illetékes tényező által megerősíttessék (ratillkáltassék). A megerősítés előkészítésével kapcsolatos tennivalók elvégzésére nálunk az állandó gyakorlat szerint az a miniszter hivatott, akinek ügykörét a nemzetközi szerződés tárgyánál fogva leginkább érdekli. A szerződés aláírásáról szóló értesítés után az illető szakminiszter — szükség esetében a többi érdekelt miniszter meghallgatásával — állást foglal a szerződésnek Magyarország részéről való elfogadhatósága kérdésében. Ugyanakkor a szerződést megvizsgálja abból a szempontból is, vájjon az a törvényhozás tárgyaira vonatkozik-e, mert ebben az esetben, amint a bevezető részben már említtetett, a kormányzói megerősítéshez az országgyűlés hozzájárulása szükséges. Amenynyiben az országgyűlés hozzájárulását ki kell kérni, az érdekelt miniszter a szerződés becikkelyezése végett törvényjavaslatot készít. Arra a kérdésre, hogy mily nemzetközi szerződések vonatkoznak a törvényhozás tárgyaira, s így mily szerződéseket kell törvénybe iktatni, kimerítő és határozott választ adni nem lehet. Ezt a kérdést az egyes felmerülő esetekben különkülön kell eldönteni. A gyakorlat azonban abban az irányban fejlődött, hogy minden fontosabb tárgyú nemzetközi szerződés ide tartozik s csupán egyes jelentéktelen, igazgatási jellegű nemzetközi szerződések azok, amelyeknek törvénybeiktatása mellőzhető. ^ Említésre méltó azonban, hogy egyes törvénycikkek gyakran felhatalmazást adnak a minisztériumnak arra, hogy bizonyos záros határidő elteltéig egyes külállamokkal meghatározott tárgyú szerződéseket köthessen. Ilyenkor természetesen nincs szükség arra, liogy a szóbanforgó nemzetközi szerződések kötéséhez az országgyűlés utólagos hozzájárulása kieszközöltessék, azonban, ha a felhatalmazó törvény ezt megkívánja, a szerződés megkötéséről az országgyűléshez utólag jetentést kell tenni. A most említett felhatalmazási törvények közül különösen figyelemreméltóak 1., azok a törvények, amelyek a kormányt időről-időre felhatalmazzák az egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyok szerződéses szabályozására; legutóbbi ilyen törvény az 1927: XV. t.-c. 2., az államháztartás egyen- « súlyának helyreállításáról szóló 1924: IY. t.-c. 3. § 2. bek. b) pontja, amely a Magyarországot más államokkal vagy más államok polgáraival szemben terhelő pénzügyi természetű kötelezettségek szerződéses rendezésére ad a kormánynak felhatalmazást, e felhatalmazás érvényét az 1926: XY. t.-c 16. §-a a szanálási időn túl is fenntartja. A nemzetközi szerződések becikkelyezéséről szóló törvények szövegezésénél a gyakorlatban bizonyos egyöntetűség alakult ki, amelyre a törvényjavaslat szerkesztésénél figyelemmel kell lennünk.