Külügyi Közlöny 8. 1928

Gyakorlati tudnivalók

Adott esetben a meghatalmazás más nyelven is szövegezhető. A kétoldalú nemzetközi szerződéseket két eredeti példányban szokták kiállíttatni. A kétoldalú nemzetközi szerződések nyelvét illetőleg-, kétféle mód szokásos a nemzetközi gyakorlatban. Az egyik az, hogy a szerződést csupán egy nyelven állítják ki, a másik mód pedig az, hogy a szerződés mindkét szerződő fél nyelvén, tehát magyar nyelven és a másik szerződő fél nyelvén állíttatik ki. Annak, hogy a szerződés csupán egy nyelven- állíttassák ki, nincs akadálya, feltéve, hogy ez a nyelv a szerződő félek mindegyikének hivatalos nyelvétől különböző; ebben az esetben a szerződés nyelve a szerződő felek hivatalos nyelvétől különböző bármely nyelv lehet. Feltétlenül kerülendő a szerződéskötésnek az a módja, hogy a szerződés csupán a másik szerződő fél nyelvén állíttassák ki. Mert ha a szerződés a magyar nyelv mellőzésével csupáu a másik szerződő fél hivatalos nyelvén szólana, ez elismerése volna annak, hogy a magyar nyelv nem egyenrangú a másik szerződő fél nyelvével. A most elmondottak a világnyelvekre, tehát többek között a francia nyelvre is vonatkoznak. Ezek szerint tehát a kétoldalú nemzetközi szerződés egyedül francia nyelven csupán akkor állítható ki, ha a másik szerződő fél hivatalos nyelve nem a francia, mert ez utóbbi esetben a szerződést helyesen magyarul és franciául kell kiállítani. Ami most már a nemzetközi szerződések szövegezését illeti, erre vonatkozólag különösen a bevezető és a befejező részek tekintetében a nemzetközi gyakorlatban bizonyos egyöntetűség alakult ki. A nemzetközi szerződések tulajdonképeni szövegét rendszerint bevezető rósz előzi meg. A bevezetésben a szerződő hatalmak megnevezése után a szerződés tárgyának s a szerződéskötés okainak rövid megemlítése következik. Ezután jön annak felsorolása, hogy a szerződés megkötése végett az államfők kiket jelöltek ki meghatalmazottaikká. Minthogy a nemzetközi szerződéseket a fentebb idézett törvényszakasz értelmében nálunk ezidőszerint a kormányzó köti, súly helyezendő annak a megemlítésére, hogy az illető meghatalmazottat Magyarországrészéről „0 Főméltósága Magyarország kormánvaúja" (franciául „Son Altesse Sérénissime le du Royaume de Hongrie") jelölte ki. A meghatalmazottak felsorolása után rendszerint a következő szokásos kijelentés olvasható : „akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kicserélése után a következő rendelkezésekben állapodtak meg". Ha csekélyebb fontosságú, így különösen egyszerű igazgatási jellegű nemzetközi szerződés kötéséről van szó, a szerződést gyakran nem az államfők, hanem a kormányok vagy egyes igazgatási ágak kötik, ebben az esetben a meghatalmazottak felsorolásánál természetesen nem történik hivatkozás arra, hogy az illető meghatalmazottakat az államfők jelölik ki. A bevezető részt követi azután a szerződés tulajdonképeni szövege. A szerződés utolsó cikkében, vagy az utolsó cikket követő befejező záradékban hivatkozás történik arra, hogy a szerződés mely nyelven vagy nyelveken állíttatott ki; hogy a szerződést megerősítő okiratok kicserélése mikor és hol fog végbemenni s hogy a szerződés mikor fog éietbelépni. A szokásos szöveg rendszerint így szól: „A jelen szerződés, amely (magyar és ) nyelven két eredeti példányban készült, meg fog erősíttetni. A megerősítő okiratok, mihelyt lehetséges, (város)ban fognak kicseréltetni. A jelen szerződes a megerősítő okiratok kicserélésével (kicserélését követő -ik napon) életbelép. Ennek hiteléül a fentnevezett meghatalmazottak a jelen szerződést aláírták s pecsétjükkel ellátták." Amennyiben lehetséges, célszerű a szerződés életbelépésének határnapjául nem a megerősítő okiratok kicserélésének napját megállapítani, hanem az okiratok kicserélése és az életbelépés között bizonyos időt hagyni, mert amint az a jelen munkálat 5. pontjában foglaltakból kitűnik, a nemzetközi szerződéseket becikkelyező törvényt az 1881: LXVJ. t.-c. 2. §-a értelmében csak a megerősítő okiratok kicserélése után lehet kihirdetni s így sok esetben nehézségeket okozhat az a körülmény, ha a szerződésnek életbelépése az azt becikkelyező törvénycikk kihirdetése előtt áll be. A kétoldalú nemzetközi szerződéseket, amint fentebb már említtetett, két. eredeti példányban szokták kiállítani. A szerződés e két eredeti példányának szövege teljesen egyező, mégis azzal az eltéréssel, hogy az egyik szerződéspéldányban a szerződő lélek felsorolásánál, az államfők és meghatalmazottak megemlítésénél s magában a szerződés tulajdonképeni szövegében is mindenütt a magyar vonatkozású adatok vannak első helyen, a másik példányban pedig a másik szerződő félre vonatkozó adatok. Mindkét szerződő fél meghatalmazottja azt a példányt tartja meg magánál, amelyen első helyen az ő országára vonatkozó adatok fordulnak elő. A szerződések aláírásánál is ugyanez az elv az irányadó, vagyis a magyar meghatalmazott saját példányát első helyen írja alá, a