Külügyi Közlöny 8. 1928

Gyakorlati tudnivalók

Gyakorlati tudnivalók a nemzetközi szerződések kötésénél szokásos alakszerűségek tekintetében. írta: Dr. DANILOVIC S PÁL m. kir. külügyminisztériumi miniszteri tanácsos. Az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről szóló 1920 : I. t.-c. 13. §-ának negyedik és ötödik bekezdése kivonatosan így szól: „A kormányzó képviseli Magyarországot a nemzetközi viszonylatokban . . . Magyarország nevében a felelős minisztérium útján szövetségeket és egyéb szerződéseket köthet a külhatalmakkal, de amennyiben a törvényhozás tárgyaira vonatkoznak, csak a nemzetgyűlés hozzájárulásával. . . . békekötéshez a nemzetgyűlés előzetes hozzájárulása szükséges." Az országgyűlés felsőházáról szóló 1926 : XXII. t.-c. 47. §-a értelmében az országgyűlés töltvén be a megszűnt nemzetgyűlés jogállását, az 1920 : I. t.-c. 13. §-ának idézett bekezdéseiben is a nemzetgyűlés helyett' ezidőszerint természetesen már az országgyűlés értendő. A most ismertetett törvényes rendelkezéseket a nemzetközi szerződések kötésénél az eljárás folyamán mindenkor szem előtt kell tartani s ezért célszerű volt azokat előrebocsátani. A nemzetközi szerződések kötésénél a következő főbb mozzanatok különböztethetők meg: 1. a tárgyalás és a nemzetközi szerződés aláírása, 2. amennyiben az országgyűlés hozzájárulása szükséges, a nemzetközi szerződést becikkelyező törvényjavaslat benyújtása és tárgyalása, 3. a nemzetközi szerződést megerősítő okirat kiállítása, 4. a megerősítő okiratok kicserélése,'illetőleg letétele, t 5. a becikkelyező törvény, illetőleg az életbelépésről szóló rendelet kihirdetése, 6. a nemzetközi szerződés beiktatása a Nemzetek Szövetségénél. 1. A tárgyalás és a nemzetközi szerződés alár írása. I. A kétoldalú nemzetközi szerződések megkötését tárgyalások előzik meg. A tárgyalás vagy írásban vagy kiküldöttek útján szóval vagy részben írásban, részben szóval megy végbe. Tárgyalásra a külügyminiszter vagy közvetíti sével a többi miniszter vagy megbízottjuk a kormányzótól nyert meghatalmazás nélkül is jogosultnak tekinthető. Szóbeli tárgyalásnál a megbízott részére azonban szükség esetében személyazonosságát igazoló okirat állítható ki. Az aláírásra, minthogy a nemzetközi szerződések kötése a kormányzó hatáskörébe tartozik, elvileg a kormányzó ad felhatalmazást, amelyet a külügyminiszter ellenjegyez. Ily felhatalmazásra még akkor is szükség van, ha a nemzetközi szerződést maga a külügyminiszter írja alá. A felhatalmazás kikérése alkalmával a szerződés tervezetét vagy legalább pontozatait a minisztertanács hozzájárulása után be kell mutatni a kormányzónak. Csekélyebb fontosságú szerződéseknél, különösen akkor, ha a másik szerződő fél is így jár el, elegendő, ha a minisztertanács hozzájárulásával és a kormányzóhoz történt bejelentés mellett a külügyminiszter adja meg a felhatalmazást a szerződés aláírására. Mind a kormányzói, mind a külügyminiszteri meghatalmazás rendszerint francia nyelven szokott kiállíttatni. A meghatalmazás szövegében az aláírásra kerülő nemzetközi szerződés szabatosan körülírandó s ha kétoldalú szerződésről van szó, a másik szerződő állam neve a szövegben mindig megemlítendő. A 63.235/1924. számú külügyminiszteri rendelet (Külügyi Közlöny IV. évf., 2. sz., 15. 1.) I. pontja szerint a meghatalmazás szövegének megállapításánál — az egyes esetekben netalán szükségesnek mutatkozó módosítással — a következő minták szolgálnak irányadókul: a) Kormányzói meghatalmazás: „J'autorise M. (név, állás) á signer de la part du Royaume de Hongrie, sous réserve de ratification, la Convention . . . En foi de quoi j'ai signé la présente en la faisant munir de mon sceau. Fait á Budapest, le . . b) Külügyminiszteri meghatalmazás: „Le soussigné Ministre Royal Hongrois des Affaires Étrangéres certifie par la présente que M. (név, állás) est autorisé á signer de la part du Royaume de Hongrie, sous réserve de ratification, la Convention . . . Fait á Budapest, le . ,