Külügyi Közlöny 6. 1926

1926-07-20 / 5. szám

véd, berlini (W. 8. Charlottenstrasse 62) lakost magyar állampolgároknak, valamint jogi személyeknek német bíróságok és hatóságok előtti képviseletével követségi jogtanácsossá nevezte ki. A magyarországi érdekeltek erről azzal értesíttetnek, hogy a jövőben a Német Birodalomban lebonyolítandó peres vagy perenkívüli jog ügyeiket közvetlenül nevezett jogtanácsoshoz intézhetik, ki német, magyar és francia nyelven levelez. Ezen megállapodásnak a közönséget érdeklő pontjai a következők: 1. A jogtanácsos köteles magyar állampolgárok, társaságok, egyesületek és jogi személyek minden magánbüntető — közigazgatási és pénzügyi jogi természetű ügyeiben a Német Birodalomban érvényben levő törvények és rendeletek értelmében eljárni, amennyiben ezen ügyek Berlinben, avagy annak külvárosaiban tárgyaltatnak és amennyiben ezek a Német Birodalom területén székelő magyar királyi külképviseleti hatóság által neki átadattak. Ha a jogkereső fél közvetlenül fordul a jogtanácsoshoz, ennek jogában áll a megbízást visszautasítani, azonban elvileg kötelezve van azt elfogadni, ha erre egy, a Német Birodalom területén székelő magyar királyi külképviseleti hatóságtól felszólítást nyer. 2. A jogtanácsos véglegesen csak akkor köteles bárminő jogügyletekben eljárni, ha erre a jogkereső féltől a Német Birodalom területén érvényben levő előírások szerint felhatalmazást kap. Ezen felhatalmazás lehet általános jellegű vagy pedig egy bizonyos jogügylet vitelére megbízatás. Perek vitelére a jogtanácsos a német törvényes rendelkezéseknek megfelelő felhatalmazással látandó el. A felek kérelmére a jogtanácsos nyomtatott felhatalmazási űrlapot küld meg. Megjegyzendő, hogy minden olyan felhatalmazás, mely a Német Birodalom területén kívül valamely más állam területén állíttatik ki, az illető állam illetékes hatóságai által, valamint a Németországban székelő illetékes magyar külképviseleti hatóság által felülhitelesítendő. Ez a felülhitelesítés azonban nem szükséges abban az esetben, ha a meghatalmazás a Birodalom és Magyaország között a hatóságok és a köztisztviselők által kiállított avagy hitelesített okiratok felülhitelesítéséről, 1880 február 25.-én kötött egyezmény (1880: XXXVI. t.-c.) V. fejezete értelmében a legfelsőbb magyar közigazgatási hatóságok, avagy az illetékes m. kir. bíróságok elnökei által hitelesíttetett. 3. A jogtanácsosnak ügyvédi tiszteletdíj, valamint a készkiadások megtérítése iránti igénye közvetlenül a jogkereső féllel szemben áll fenn. Ezen igények nagysága a mindenkor érvényben levő német, illetőleg porosz ügyvédi díj tarifa szerint állapíttatik meg; amennyiben az ügyvédi tarifa bizonyos esetekre nézve díjakat nem állapít meg, a mindenkori közjegyzői tarifa díjai mérvadók. Ezen ügyvédi munkadíjak természetszerűleg csak oly ügyekre nézve állanak fenn, melyek általánosságban ügyvéd által szoktak intéztetni. Megjegyzendő, hogy ezen tarifaszerű díjak közigazgatási és pénzügyi jogi természetű ügyeknél általában nem alkalmazandók, azonban az ügyvédi tarifa rendelkezései ezen ügyekre szintén alkalmazandóknak jelentetnek ki, amennyiben analóg alkalmazásuk lehetséges. Mindazon ügyletekre nézve, melyekre az ügyvédi tarifa díjakat nem állapít meg. így különösen mindazon ügyletekre nézve, melyek természetüknél fogva átlagértékelést nem engednek meg, egy megfelelő tiszteletdíj tekintetik megállapítottnak. Tiszteletdíj kikötése minden olyan esetben is megengedett, amelyekben ilyen kikötés a német ügyvédi gyakorlatnak megfelel. Ezen esetekben a tiszteletdíj nagyságát a felek és a jogtanácsos közös egyetértéssel állapítják meg, hacsak a fél a tiszteletdíj nagyságának a megállapítását nem bízza a a mindenkori berlini m. kir. követség vezetőjére, kinek határozata a jogtanácsosra nézve mindig kötelező. 4. Az ügyvédi rendtartás értelmében a jogtanácsosnak jogában áll megfelelő előleget követelni. Ezen előleg legfeljebb azonban a készkiadások és az előrelátható tiszteletdíj nagyságának a felét teheti ki. Amennyiben az előleget a jogtanácsos által teljesített munka felemésztette, — amiről a jogtanácsos elszámolni köteles — jogában áll újabb előleget követelni. 5. A követségi jogtanácsosnak jogában áll a bíróilag megállapított tiszteletdíját és előlegezett kiadásainak összegét a fél részére behajtott értékekből visszatartani. 6. A követségi jogtanácsos köteles szegénysorsú, azaz oly magvar állampolgároknak, kik a berlini magyar kir. követség által kiállított hivatalos bizonyítvánnyal igazolják, hogy a szükséges, illetőleg kívánatos eljárás vagy védelemnek költségeit saját, vagy családjuk létfenntartásának veszélyeztetése nélkül fedezni nem képesek, jogvédelmüket díjmentesen ellátni. A jogtanácsos azonban ezen esetben is követelheti a készkiadások és az irodai kiadások fedezésére megállapított kezelési költségek megtérítését. Ha a szegénysorsú félnek lakhelye azon a helyen van, hol az illető jogügylet eszközlendö, a jogtanácsos csak akkor köteles