Külügyi Közlöny 1. 1921 (Budapest, 1922)

1921-10-25 / 8. szám

íven (az illetőnek a külügyminisztériumban őrzött személyi irataihoz történendő csatolása céljából), a kérdéses évben javaslatba hozott szabadságon kívül feljegyzendő, hogy az illető az elmúlt két évben milyen természetű — rendes, betegségi vagy illetménynélküli — és milyen tartamú szabadságot élvezett. Az egyes szabadságok megkezdésének és befejezésének napja is feljegyzendő. E táblázatos kimutatások összeállításánál szem előtt tartandó, hogy a szabadságolások ne 2—3 nyári hónapra torlódjanak össze, hanem az egész év folyamán aránylagosan oszoljanak meg. 5. §. A már engedélyezett szabadságot — ha a szolgálat érdeke megkívánja — a külügyministerium bármikor visszavonhatja vagy rövidebbre szabhatja. Erre vonatkozólag azok a föllebbvalók, akik útján a szabadság iránti kérelem fölterjesztetett, bármikor — sürgősség esetén táviratilag is — javaslatot tehetnek, ha az időközben megváltozott szolgálati viszonyok azt megkívánják. 6. §. Minden egyes szabadság megkezdése — akkor is, ha az a külügyministerium által engedélyezett napon történik — s annak befejezése a külügyministeriumnak szolgálati úton írásbelileg jelentendő. A hivatalvezetők szabadságának megkezdése és befejezése a szokásos formában („Parti", „Abgereist" vagy „Arrivé", „Angekommen") táviratilag jelentendő. 7. §. A szabadság megkezdéséről szóló jelentésnek a szabadságra menő pontos címét kell tartalmaznia, hogy arról az illető szabadsága alatt a külügyministerium mindig tájékozva legyen. A 6. § második bekezdése értelmében tett távirati jelentést tehát erre vonatkozólag haladéktalanul postán küldendő írásbeli jelentésnek kell követnie. A Budapestre szabadságra menők utasítandók, hogy a külügyministerium elnöki osztályában jelentkezzenek. 8. §. A szabadságokról a külképviseleti hatóságoknál — úgy a saját, mint az esetleg alájuk rendelt hivatalok személyzetére vonatkozólag — jegyzék vezetendő, melybe az egyes szabadságok megkezdésének és befejezésének napja feljegyzendő. 9. §. A szabadság engedélyezése iránt — kivéve a 4. §-ban tárgyalt esetet — az érdekeltek által 5 koronás bélyeggel ellátott kérvények nyújtandók be, amelyeket az egyes külképviseleti hatóságok szolgálati úton írásban terjesztenek fel és minden egyes kérelemre vonatkozólag állást foglalnak. Ily kérelmeket sürgős esetékben táviratilag is fel lehet terjeszteni, mely esetben azonban a távirati jelentésnek, valamint a külügyministerium válaszának költségeit a kérelmező viseli. Szolgálattételre kirendelt alkalmazottak szabadság iránti kérelmei annak a hivatalnak a véleményezésével, amelyhez szolgálattételre kirendeltettek, véleményezés és a külügyministeriumhoz való felterjesztés céljából szolgálati úton ahhoz a hivatalhoz teendők át, melynek személyzetéhez kérelmezők tartoznak. 10. §. A kérelmezett szabadság az engedélyezésre vonatkozó értesítés beérkezte előtt nem kezdhető meg. < A kérelemben meg kell jelölni azt az időtartamot, amelyen belül kérelmező szabadságát megkezdeni kívánja. Ha az illető engedélyezett szabadságát az annak kezdetéül meghatározott naptól számított két héten belül bármely oknál fogva nem kezdhetné meg, úgy szabadságának megkezdése előtt új engedélyezés iránti kérelmét a 9. §-ban előírt módon újra elő kell terjesztenie. A szabadságidő rendszerint egyhuzamban élvezendő. Részletekben csak a külügyministerium beleegyezésével vehető a szabadság igénybe. 11. §. A központból valamely külképviseleti hatósághoz történt áthelyezés, valamint újonnan történt felvétel alkalmával az illető alkalmazott — külSnös méltánylást érdemlő rendkívüli körülmények kivételével — csak egy év elteltével kaphat szabadságot. 12. §. Szabadságot engedélyez: 1. a minister a külképviseleteknél szolgálatot teljesítő tisztviselők és egyéb alkalmazottak részére a jelen rendeletben meghatározott keretek közt bármily időtartamra; 2. a követségeit vezetői sürgős és különös méltánylást érdemlő esetekben tizennégy napig terjedő időre az alájuk tartozó konzuli hivatalok vezetőinek; 3. a követségek és konzuli hivatalok vezetői: sürgős és különös méltánylást érdemlő esetekben tizennégy napig terjedő időre az alájuk rendelt tisztviselők és egyéb alkalmazottak részére. A 2. és 3. pont alapján és az e pontokban meghatározott mérvben különös méltánylást érdemlő rendkívüli esetekben egy év alatt több ízben is engedélyezhető szabadság. Az így engedélyezett szabadság össztartama azonban a 15. §-ban meghatározott, évenként engedélyezhető szabadságidőt semmi esetre sem haladhatja meg. A 2. és 3. pont alapján engedélyezett szabadságokat a külügyministeriumnak szolgálati úton a 6. és 7. §-ok értelmében be kell jelenteni. Ilyen szabadságok természetesen az 1. és 2. §-ok értelmében szintén csak abban az esetben engedélyezhetők, ha ezáltal a hivatalos ügyI menetben fennakadás nem áll be.