Külügyi Közlöny 1. 1921 (Budapest, 1922)

1921-10-25 / 8. szám

13. §. Egy naptári év folyamán engedélyezett szabadságok össztartama a 16., 17., 18. és 20. §-okban említett kivételektől eltekintve^ a 15. § szerint egy naptári évben engedélyezhető szabadság tartamát meg nem haladhatja. 14. §. A követségek vezetői szabadság engedélyezése iránti kérelmeiket közvetlenül, a konzulátusok vezetői felettes követségük útján, az összes többi alkalmazottak pedig hivatali főnökeik útján szolgálati úton terjesztik fel a külügyministeriumhoz. 15. §. A követségek vezetésével megbízott rendkívüli követek és meghatalmazott ministerek részére három hónapig, a külképviseleti hatóságoknál szolgálatot teljesítő, a fogalmazási szakba tartozó tisztviselők részére lét hónapig, a többi alkalmazottak részére pedig hat hétig terjedő szabadság engedélyezhető az összes személyi illetmények élvezetében való meghagyással és tekintet nélkül arra, hogy az előző naptári évben milyen tartamú szabadságot élveztek. A 30.000/1920. KÜM. számú rendelet 8. §-ának utolsó bekezdésében foglalt az a rendelkezés azonban, amely szerint a külképviseleti pótlék élvezetében álló követet helyettesítő ügyvivő napidíjainak 50%-a a követ külképviseleti pótlékát terheli, érintetlenül marad. 16. §: Az Amerikában működő külképviseleti hatóságoknál szolgálatot teljesítő alkalmazottaknak szabadságideje minden egyes naptári i év után, melyben szabadságot nem élveztek, összes személyi járandóságaik élvezetében való meghagyásával a 15. §-ban megszabott szabadságidő felével meghosszabbítható. Az így meghosszabbított szabadságidő azonban fogalmazási szakbeli tisztviselőknél (a követet is beleértve) négy hónapot, az irodaszakbeli tisztviselőknél pedig tizenhét hetet meg nem haladhat. A 30.000/1920. KÜM. számú rendelet 8. §-ának utolsó bekezdésében foglalt rendelkezés azonban érintetlenül marad. 17. §. A 3. §-ban említett tisztviselők szabadságideje, ha az előző évben szabadságot nem élveztek, Összes személyi járandóságaik élvezetében való meghagyásával a 15. §-ban megszabott szabadságidő felével meghosszabbítható. Az így meghosszabbított szabadságidő azonban fogalmazási szakbeli tisztviselőknél három hónapot, irodaszakbeli tisztviselőknél kilenc hetet meg nem haladhat. 18. §. Súlyos és orvosilag igazolt oly megbetegedés esetében, amely állandó ápolást és kezelést igényel, további két hónapig terjedő betegségi szabadság engedélyezhető, melynek tartamára az illető összes illetményeinek élvezetében marad. Különös méltánylást érdemlő esetekben, amelyekben a gyógykezelés hosszabb időt vesz igénybe, a szabadság elteltével újabb orvosi bizonyítvánnyal igazolt esetekben kivételesen újabb betegségi szabadság engedélyezhető, melynek tartamára a szabadságolt továbbra is összilletményeinek élvezetében marad. A 30.000/1920. KUM. számú rendelet 8. §-ánatí utolsó bekezdésében foglalt rendelkezés azonban ez esetben is érintetlenül marad. A szabadság egyhuzamban egy éven túl nem terjedhet. Egy éven túl terjedő szabadságot a kiilügyministerium csak abban az esetben engedélyezhet, ha a szabadságolt szabadságidejének egy éven túl terjedő tartamára az államkincstártól nyert javadalmazásáról lemond. Az ily módon szabadságolt egyén állását ugyan megtartja, de az év tartamát túlhaladó idő szolgálati idejébe be nem számíttatik, anélkül azonban, hogy az a szolgálat megszakítása gyanánt tekintetnék. Evégből az egyévet meghaladó időre engedélyezett szabadság az állomány könyvbe följegyzendő és a nyugdíjtáblázat egybeállításánál e rendelkezések hivatalból veendők figyelembe. 19. §. Ha a szabadságolt kérelmező a folyó naptári évben már bárminemű szabadságot élvezett. — akkor is, ha a szabadság az elmúlt naptári évről nyúlik át — ennek a szabadságnak átnyúló része a 15., 16. és 17. §-ok értelmében a folyó évre engedélyezhető szabadságidőből levonandó, esetleg további szabadság abban a naptári évben már nem is engedélyezhető. —-—. Ha azonban a kérelmező előző évi rendes szabadságát szolgálati oltokból csak oly időpontban kezdhette meg, hogy szabadsága szükségképen a következő naptári évbe nyúlik át, szabadságának átnyúló része a 15. § értelmében engedélyezhető szabadságidőből nem vonandó le. 20. §. Különös méltánylást érdemlő rendkívüli esetekben a föltétlenül szükséges tartamra szorítkozó rövid szabadság az összes személyi illetmények élvezete mellett az 1., 2. és 12. §-okban foglaltak alapján akkor is engedélyezhető, ha az illető a 15., 16. és 17. §-okban megállapított szabadságot a naptári év folyamán már teljes mértékben igénybe vette. 21. §. Aki ok nélkül a szolgálattételtől magát elvonja, engedély nélkül távozik, vagy a nyert szabadság tartamát engedély nélkül meghosszabbítja, illetve állomáshelyére a szabadság leteltével nem tér vissza, fegyelmi vétségét követ el. Ha a szabadságról késedelmesen visszatérő alkalmazott elmaradását figyelemre méltó okokkal hitelesen igazolni nem tudja, vele szemben — az esetleges fegyelmi büntetésen kívül — azokra a napokra vonatkozólag, amelyeken