Külügyi Évkönyv, 1942

KÜLPOLITIKAI OKMÁNYOK 1941-RŐL (dr. BAROSS DKUCKER GYÖRGY) - Görögország kapitulálása

németellenes éle volt, amennyiben lényegében azt tartalmazta, hogy a német csapatok jelen éte Bulgáriában nem a balkáni békét, hanem a háborút szolgálja. — — — A jegyzék ötödik szakasza a többi között igy hangzik: A Szovjetúniónak ettől az időtől fogva mindjobban erő­södő birodalomellenes támadó politikája és az eddig még némi­leg homályos politiki együttműködés Szovjet-Oroszország és Anglia között a balkáni válság kitörésekor ez év április elején az egész világ előtt nyilvánvalóvá vált. Ma már kétségtelen tény, hogy a Jugoszláviának a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozása után Belgrádban kitört puccsot Anglia rendezte Szovjet Oroszországgal egyetértésben. — — — Oroszország április 5-én a törvénytelen szerb kormánnyal és Szimoviccsal baráti szerződést köt, amelynek az lett volna a célja, hogy megerősítse a puccsistákat és a közös angol-jugoszláv-görög arcvonal megerősödését szolgálja ... Ugyanakkor tehát, amikor német csapatokat vontak össze román és bolgár területen, a Görögországban mind nagyobb méreteket öltő angol partraszállás ellen, a Szovjetúnió már nyílt egyetértésben Angliával, hátba akarja támadni Németországot, amennyiben: 1. Jugoszláviát politikailag nyiltan, katonailag pedig titok­ban támogatja. 2. Törökországot hátbatámadás elleni biztosítással Bulgá­ria és Németország elleni élesebb magatartásra igyekszik rá­bírni, valamint arra, hogy Törökország igen kedvezőtlen katonai helyzetben vonultassa fel hadseregét Tráciában, 3. Szovjet Oroszország maga erős haderőt von össze a román határon, Besszarábiában és Moldvában és 4. április 1-én Visinszkij helyettes külügyi népbiztos hir­telen kísérletet tesz a Gafencu moszkvai román követtel foly tátott megbeszélés során a Romániához való gyors közeledés politikájának bevezetésére, hogy ezt az országot a Német­országtól való elszakadásra indítsa. A jegyzék hatodik szakasza megállapítja, hogy a szovjet­kormány katonai téren is németellenes politikát folytat és egyre nagyobb összevonása történik a rendelkezésre álló egyéb orosz haderőnek a Keleti-tengertől a Fekete-tengerig terjedő egész hosszú arcvonalon. — — — Cripps angol nagykövet tárgyalásairól, Anglia és Szovjet­Oroszország politikai és katonai vezetősége közötti még szoro­sabb együttműködésről Londonból érkező jelentések, valamint az egykor szovjetellenes Lord Beaverbrook felhívása, amely szerint Oroszországot jövendő küzdelmében minden rendelke zésre álló eszközzel támogatni kell, végül az Egyesült Államok

Next

/
Thumbnails
Contents