Külügyi Évkönyv, 1942
KÜLPOLITIKAI OKMÁNYOK 1941-RŐL (dr. BAROSS DKUCKER GYÖRGY) - Görögország kapitulálása
szovjetorosz viszonyt angol értelemben fejlessze tovább. Ennek a küldetésnek az eredményeiről beszámolt az angol sajtó, amíg csak taktikai okok nem késztették hallgatásra. 1939 őszén és 1940 tavaszán már valóban jelentkeztek az első eredmények. Miközben Oroszország hozzáfogott, hogy ne csak Finnországot, de a Balti államokat is katonailag leigázza, eljárását egyszerre azzal az ugyanolyan hazug, mint nevetséges állítással indokolta, hogy ezeket az államokat idegen fenyegetéstől kell védelmeznie. Ezzel azonban csak Németországot érthette. Mert más hatalom egyáltalán nem hatolhatott be a Keleti tenger vidékére, sem háborút nem viselhetett a szóbanforgó területen. És mégis hallgatnom kellett. A Kreml urai azonban máris tovább mentek. — Miközben Németország 1940 tavaszán haderejét az úgynevezett barátsági szerződés értelmében keleti határától nagy távolságra visszavonta, sőt ezekről a területekről nagyrészt teljesen eltávolította csapatait, az orosz erők olyan felvonulása kezdődött meg, hogy azt csak Németország tudatos fenyegetésének lehetett tekinteni. Molotov akkori személyes kijelentése szerint már 1940 tavaszán 22 orosz hadosztály állt egyedül a Balti-államokban. Minthogy a szovjetorosz kormány maga mindig azt állította, hogy az ottani lakosság hívásának tett eleget, a csapatok jelenléte csak Németország elleni tüntetésre szolgálhatott. — Miközben csapataink 1940. május 10-étől kezdve nyugaton megtörték a francia-brit hatalmat, az orosz felvonulás keleti határunkon mind fenyegetőbb mértékben folytatódott. — 1940 augusztusától kezdve úgy gondoltam, hogy a birodalom érdekében nem vállalhatok tovább felelősséget azért, hogy bolsevista hadosztályok ilyen hatalmas erejű felvonulásával szemben védtelenül hagyjam amúgy is már oly sokszor elpusztított keleti tartományainkat. Ezzel azonban bekövetkezett az, aminek elérésére a brit szovjetorosz együttműködés törekedett: Keleten olyan nagy erőket kötöttek le, hogy különösen légi erők szempontjából a német hadvezetés nem felelhetett nyugaton a háború gyökeres befejezéséért. Ez azonban nemcsak a brit, hanem a szovjetorosz politika céljának is megfelelt, mert mind Angliának, mind a Szovjetuniónak az a szándéka, hogy ezt a háborút addig nyújtsa, ameddig csak lehet és ezáltal egész Európát meggyöngítse és mind mélyebb ájulásba döntse. — A Románia ellen indított fenyegető orosz támadás végeredményben szintén csak azt a célt szolgálta, hogy kézbekerítse nemcsak a német, de az egész európai gazdasági élet egyik fontos pontját és bizonyos körülmények között legalább elpusztítsa azt. — Éppen a Németbirodalom már 1935 óta végtelen türelemmel fáradozott azon, hogy megnyerje a délkeleteurópai államokat kereskedelmi társaiként. Legfőbb érdekünk volt ezért