Külügyi Évkönyv, 1942
KÜLPOLITIKAI OKMÁNYOK 1941-RŐL (dr. BAROSS DKUCKER GYÖRGY) - Délvidék egy részének visszatérése Magyarországhoz
a kormány élén álló bármelyik hazafiasan érző magyar ember nem tett és nem is tehetett volna mást, mint ami történt. És pedig egyszerűen azért nem, mert április 10 én Jugoszlávia, mint egységes állam, megszűnt létezni. Szívesen elhisszük, hogy ez a tény az angoloknak nem tetszik, de higyjék el nekünk Londonban, hogy nekünk még sokkal kevésbbé tetszett annakidején Jugoszlávia megalakulásának ténye, minthogy annak egy tekintélyes alkatrésze éppen a mi hazánk testéből került ki. Ez azonban már így van a történelemben: államok születnek, államok megszűnnek és kinek az egyik fáj, kinek a másik. — Ha pedig Jugoszlávia mint állam megszűnt, ez nem úgy történt, hogy Magyarország döfte hátba, amint azt az angolok szeretnék elhitetni a világgal. Jugoszláviának, mint államalakulatnak, nem a magyarok, hanem az egyik úgynevezett jugoszláv nép, a horvátok vetettek véget. Ez egy nagyon lényeges pont, amit alkalmasint Londonban is sejtenek, ezért siet a londoni rádió világgá kürtölni, hogy az új független horvát állam csak olyan tessék-lássék képződmény, amely mögött nem állanak a horvát tömegek. Higyje el azonban nekünk a londoni rádió, hogy mi nálánál régebb idő óta és közelebbről figyeljük a horvátországi eseményeket, úgyhogy a mi véleményünket nem lehet holmi dajkamesékkel befolyásolni, hanem annak naivon is reális alapja van. A horvát nemzet elszakadt a szerbektől abban a pillanatban, mihelyt a szerb szuronyok nem gátolták meg őt szabad elhatározásában. Ha erre előbb kínálkozott volna lehetőség, a horvát nemzet előbb mondotta volna ki már függetlenségét Egyébként az önálló Horvátország megalakulása még a német csapatoknak Zágrábba való megérkezése előti történt, hiszen Kvaternik tábornok már mint a horvát állam vezetője szólította fel a lakosságot arra, hogy lelkesen fogadják a Zágrábba bevonuló német katonákat. Mint az összes egybehangzó jelentések igazolják, Horvátországban mindenütt a legnagyobb szívélyességgel fogadták a németeket, ami elsősorban a németek abbeli kvalitásának szólt, hogy ők védelmet nyújtanak a horvátoknak a gyűlölt szerbekkel szemben. Aki ismeri a horvátok hangulatát, lehetetlen tagadnia, hogy az ő szemükben egy ellenség van: a szerb és mindenki barát, aki őket a szerbektől megmenti. Ezt a magatartást éppen Londonban érthetnék meg, ahol a volt Jugoszláviának Németországgal való háborúba keveredésekor épp a napokban jelentették ki, hogy Németország minden ellensége automatikusan Anglia szövetségese. — Van azonban a horvát állam megalakulásában olyan elsőrendű fontosságú momentum is, amelyre a londoni rádió nem tér ki és ez Macsek szerepe. Azt a tényt, hogy Macsek a horvátok vezére, Londonban is elismerték, különösen attól a pillanattól kezdve, mihelyt ő 1939-ben a szerbekkel úgyahogy