Külügyi Évkönyv, 1941

TANULMÁNYOK - Magyar diplomácia az ország megcsonkításától az elszakított területek visszacsatolásáig (dr. HORVÁTH JENŐ)

Mindezt háború nélkül sikerült elérnie és ellenhatás mindössze abban mutatkozott, hogy a kisantant kormányai egymásnak kölcsönös támogatást ígértek. Olyan természetű támadás, amely ezt megindokolta volna, sehol sem mutatkozott ugyan, de az, ami mutatkozott: a békeszerződések újabb garantálásának elejtése, magában véve komolyan érintette azokat az államokat és kormányokat, amelyek politikájukat a párisi békeszerződések egyoldalúságára és az általuk szerzett előnyök biztosítására építették. * A 30-as évek története nem mindenben hasonlít a húszas évekéhez. Az eltérés azonban csak látszólag rejlik a lefolyt események nagyságában és fontosságában. A különbség lényegét inkább abban lehet megállapítanunk, hogy a fejlődés nem a régi síkokban mozgott. A húszas években a visszahatás a párisi békeszerződésektől megvont országhatárokkal szemben, azok módosítása, köznyelven a revízió mellett volt észlelhető. Revízió alatt senki sem értett mást a régi országhatároknak többé-kevésbbé való visszaállításánál. A harmincas években a lefolyt nagy gazdasági válság hatásaként az országhatárok kérdése fontosság tekintetében már a második vonalba került, mert helyét a megélhetés, a népek boldogulása foglalta el. Csak most vették észre azt, hogy a párisi békeszerződések egyoldalúsága nem kizárólag az országhatárok igazságtalan megállapításában érvényesült, hanem abban is. hogy elvette Németország gyarmatait, megrövidítette Itáliát és a német és olasz nép hátraszorításával Európa lakosságának jelentékeny részét fosztotta meg a boldogulás lehetőségeitől. Itália nem kívánt revíziót, mert elérte természetes határait; a német nép a párisi békeszerződésekben felállított országhatárok módosításával egyidejűleg a német nép számára kért új határokat, nyersanyagot és gyarmatokat. 2 Ktilüffyi Évkönyv 1941. 17