Külpolitikai adatok az 1939. évről (Budapest, 1941)

Franciaország

„háborúspártiak" és a „müncheniek" ellentétét és általánossá vált annak felismerése, hogy fel kell készülni a háborúra. Ez Angliával karöltve és az USA segítségében bízva megindult. Diplomáciai téren a francia és angol kormány a márciusi események után hozzálátott a Szovjetunió megnyeréséhez. A tárgyalások augusztus közepéig folytak, siker nélkül. Ezzel szemben Törökország mint szövetséges csatlakozott az ú. n. békefronthoz, legalább földközitengeri háború esetére. A Lengyelországgal fennálló francia szövetséget megerősítették, Anglia pedig formális szövetségre lépett Varsóval. Ügy F., mint Anglia egyoldalú jótállást vállaltak Romániával és Görögországgal szemben. A cseh-morva protektorátust és a független Szlovákiát nem ismerték el. A győztes spanyol nemzeti kormányt megbékítették és semlegességét biztosították. Hallgatólagosan tudomásul vették Kárpátalja megszállását Magyarország, valamint Albániáét Olaszország által. Meglepetésszerűen hatott, hogy Olaszország nem lépett be a háborúba, az olasz-francia határ lezárását és az oda irányuló csapatszállításokat francia részről hamarosan megszüntették. Az év végéig F. nagyjában mentes maradt a háborútól és így fegyverkezését hatványozott erővel kiegészítette. A szárazföldi hadsereg a Maginot-vonalban őrt állott* a haditengerészet pedig az angolnak segédkezett a Németország elleni blokád keresztülvitelében. A háborús időszak diplomáciai tevékenysége az Angliával való kapcsolatok erősítésére, a török szövetség kiépítésére és a világ közvéleményének propagandisztikus befolyásolására irányult. A semleges hatalmakkal szemben elővigyázatos politikát folytattak, így Oroszországgal fenntartották a diplomáciai kapcsolatot, noha a Nemzetek Szövetsége a Szovjetuniót a finn-orosz háború következményeként tagjai sorából kizárta, másrészt Japánnal szemben engedmények árán is kerültek minden ellentétet. A semleges szállítmányok elbírálásánál szigorúan ügyeltek arra, hogy azok ne reexportáltassanak Németországba. A lengyel-német háború kitörése óta három eredménytelen békekísérlet történt. Az első volt az olasz kormány közvetítési kísérlete London, Párizs és Berlin között, a másik Hitler kancellár okt. 6-i Reichstag-beszéde és Daladier 10-i, iH. Chamberlain 12-i válasza, a harmadik III. Lipót belga király és Wilhelmina holland királynő nov. 7-i távirati közvetítő ajánlata. A francia kormány a háború kitörésének előzményeit egy dec. 21-én kiadott „Sárga könyv"-ben foglalta össze.