Külpolitikai adatok az 1938. évről (Budapest, 1939)

Franciaország

tusi német hadgyakorlatok, valamint a Németország nyugati határain folyó erődítési munkálatok nyugtalanítják F.-ot, ez szeptemberben a csehszlovák krízis kiéleződése folytán messzemenő katonai intézkedéseket tesz, megszállja a Maginot-féle védelmi vonalat, felkészül a fegyveres beavatkozásra és a háború már-már elkerülhetetlennek látszik. Minthogy azonban F. a szept. 29-i müncheni konferencián, melyen Daladier és Bonnet képviselik, beleegyezik Csehszlovákia megnyirbálásába és ezzel feladja középeurópai legértékesebb pozícióját, a feszültség ezt követőieg azonnal enged és a Münchenből visszatérő Daladier-t a párizsi utca örömrivalgással fogadja. Az enyhe hangulatot Yon Rath párizsi német nagykövetségi titkárnak egy lengyel zsidó által történt meggyilkolása sem zavarja és az áldozat beszentelésén Párizsban Weizsácker német külügyi államtitkár megjelenik a német kormány képviseletében. Dec. 6-án Ribbentrop külügymin. jön Párizsba a francianémet deklaráció aláírására, amely sérthetetlennek mondja ki a német-francia határt és kölcsönös konzultációt ajánl oly kérdésekben, amelyekből nemzetközi nehézségek támadhatnak. Az Egyesült Államoknak F.-hoz való, közös gazdasági és pénzügyi érdekeken és azonos politikai rendszerbe vetett hiten alapuló jó viszonya különböző alkalmakkor, beszédekben stb. jutott kifejezésre. A nyáron F.-ban üdülő Morgenthau amerikai pénzügymin. a vezető francia politikusokkal megbeszéléseket folytatott. A késő ősszel francia katonai misszió ment repülőgépek vásárlására az Egyesült Államokba. Olasz viszonylatban a kölcsönös nagyköveti állások betöltetlensége az év elején bénítólag hatott a kormányok érintkezésére. Az olasz külügymin. a márciusi osztrák események kapcsán nem volt hajlandó a francia ügyvivővel az osztrák kérdésről tárgyalni. Az angol-olasz megegyezés aláírása után azonban április második felében francia-olasz megbeszélésekre is sor került, melyeket Ciano gróf Blondel ügyvivővel folytatott. Ezek lassan folytak, Hitler római látogatása által megszakíttattak és csakhamar holtpontra jutottak, annak dacára, hogy F. máj. 12-én a Népszövetség előtt az abesszíniai kérdésben elfoglalt álláspontjával eleget tett az olasz kormány egyik sarkalatos követelésének. A müncheni konferencia után aztán F. helyreállította a rendes diplomáciai viszonyt, ainenvnyiben nagykövetet nevezett ki Rómába, aki nov. 7-én adta át az „olasz királynak és etiópiai császárnak" címzett megbízólevelét. A nov. 30-i franciaellenes és Korzika, Nizza, Tunisz és Djibouti átengedését követelő olasz kamarai tüntetések ügyében, melyek az új nagykövet jelenlétében folytak le, a nagykövet dec. 2-án felvilágosítást kért az olasz kormánytól. Ciano gróf válaszában nem azonosította a kormányt e tüntetésekkel.