Külpolitikai adatok az 1937. évről (Budapest, 1938)

Franciaország

A Blum-, majd a Chautemps-kormány — néha a szélsőbaloldali elemek nyomása ellenére is — kitartott a be-nemavatkozási politika mellett, abból indulva ki, hogy Franciaország izolált beavatkozása könnyen világkonfliktust vonhatna maga után és hogy Franciaország hatalmi érdekei csak az angol politikával való legszorosabb együttműködésben óvhatok meg. A január 8-án kezdődött londoni be-nem-avatkozási tárgyalások folyamán Franciaország mindig szorosan együttműködött Angliával, amivel szemben állott az éppoly szoros olasz-német együttműködés. A két csoport között az összetűzések néha hevesek voltak, de a benemavatkozás elvének fenntartásával sikerült a békét megóvni. Mindezek a tárgyalások a francia közvéleményben meglehetős türelmetlenséget váltották ki és ezért a francia kormány július 12-én a pyreneusi határra nézve felfüggesztette a nemzetközi ellenőrzést, de továbbra is fenntartotta a francia hatóságok kontrollját. A Földközi-tengeren megismétlődő „kalózkodási" esetek következtében a Chautemps-kormány kezdeményező lépésre határozta el magát és augusztus 30-án a Fekete- és Földközitengeri hatalmak összehívását javasolta. A konferencia Nyonban szeptember 10-én ült össze Olaszország, Albánia és a szintén meghívott Németország nélkül. A konferencia rövidesen eredményre is vezetett. A nyoni konferencia eredményeit nagyrészt a francia diplomácia sikerének tartották. Ezután a spanyol kérdés súlypontja újból Londonba tolódott át és az önkéntesek visszavonásának, valamint a hadviselői jogok elismerésének problémája körül forgott, a távolkeleti események előtérbe nyomulása következtében azonban az év utolsó szakában sokat vesztett élességéből. A kollektív biztonság gondolatához ragaszkodó francia politikusok kiábrándultan állapították meg, hogy a Nemzetek Szövetsége úgy a spanyol kérdésben, mint a távolkeleti konfliktus ügyében képtelen volt valamit is elérni. Az egyességokmány reformjának kérdésében a francia politika mereven ragaszkodik az eddigi alapelvekhez, különösen pedig a támadó elleni kollektív fellépést előíró 16. szakaszhoz. A Nemzetek Szövetségének egyetlen nagyobb sikere az év folyamán az alexandrette-i szandzsák ügyében felmerült francia-török konfliktus megoldása volt, amit főleg a két érdekelt kormány engedékenysége tett lehetővé. Francia részről ezt az engedékenységet az általános nemzetközi helyzeten kívül az a körülmény is magyarázza, hogy Franciaországnak Szíria emancipálása után a szandzsákhoz nagyobb érdeke nem fűződik. A januári tanácsülésen végleges megállapodás jött létre a szandzsák statutumára vonatkozólag, amely teljes belső