Külpolitikai adatok az 1937. évről (Budapest, 1938)

Törökország

kezdett Franciaország ellen, követelve a genfi megállapodás felborítását, a kormány pedig a francia kormányhoz és a Népszövetséghez intézett tiltakozó jegyzékben és táviratokban szögezte le álláspontját, aminek nagyobb súlyt adandó, dec. 6-án felmondotta az 1926. évi török-szíriai jószomszédsági és semlegességi egyezményt, majd dec. 31-én az 1930. évi törökfrancia barátsági, semlegességi és döntőbírósági szerződést. Törökország a bolgár-jugoszláv közeledéssel szemben fokozott súlyt helyezett a Balkán-entente egységének fenntartására és hangsúlyozására, amire — a februári és szeptemberi konferenciákon kívül — balkáni államférfiak különösen sűrű ankarai látogatásai adtak alkalmat. Ankarában tartatott meg október végén a Balkán-entente államai vezérkari konferenciája és november végén nemzeti bankjainak értekezlete. A szeptemberi nyoni konferencián a Balkán-entente Aras irányítása mellett kollaborált, hogy megakadályozza a szovjethajóhadnak a földközi-tengeri ellenőrzésbe való bevonását. Az olasz-abesszín konfliktus idején elmérgesedett törökolasz viszony az olasz-jugoszláv közeledés ellenhatásaképen lényegesen megjavult, sőt átmenetileg közeledési tendenciá kat is mutatott. Törökország, az év elején bejelentette addis abeba-i követségének végleges beszüntetését. Aras külügyminiszter febr. 3-án meglátogatta Ciano külügyminisztert Milánóban s ha itt sikerült is a kölcsönös bizalmatlanságot eloszlatni, a barátságos tendencia konkrétumok terén nem fejlődött az olasz óhajnak megfelelően, már csak azért sem, mert Törökországot angol kapcsolatai az olasz-angol ellentétek fennállta alatt észrevehetően feszélyezték s ez a magatartás olasz részen is bizonyos tartózkodást váltott ki. Ennek megfelelően bizonytalan időre elmaradt Ciano külügyminiszter ankarai látogatása. Az angol-töiök kollaboráció zavartalan volt és az angol befolyás jótékonyan éreztette hatását az alexandrette-i szandzsák kérdésében kialakult szélső álláspontok összeegyeztetésében. A miniszterelnök, aki az angol király koronázásán a török államfőt képviselte, beható politikai és gazdasági megbeszéléseket folytatott angol államférfiakkal. Anglia tevékenyen belekapcsolódott Törökország légi haderejének újjászervezésébe. A földközitengeri ellenőrzés keretében Anglia a török kormány hozzájárulásával haditengerészeket szállított partra és állomásoztatott Szmirna közelében. Az angol tőkével létesített Karabiik-i kohó- és acélművek áprilisi alapkőletétele az angol-török együttműködés hangsúlyozására adott alkalmat. A török-francia viszony a szandzsák kérdésének alakulása szerint hol éles sajtótámadások, hol a tradicionális barátságot magasztaló manifesztációk hatása alatt állott. A miniszterelnök májusi londoni útja alkalmával két ízben szakította