Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2010
II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2010
MAGYAR KÜLPOLITIKAI ÉVKÖNYV c=a 2010 Új látószög, új helyzet ez. S nekem mától, tudom, minden háztető egyaránt fontos, legyen az árvízsújtott ház újjáépülő teteje, a Duna-parti palotasor, a panelházak egyenes rajzolatú teteje, kertvárosok pirosló tetői, parasztházak nádfedele, kunyhók tető-bádogai, mert mind-mind megannyi magyar sorsot és életet rejtenek. Mától rám is vár a feladat, hogy ebből a sok-sok különbözőségből egyetértés szülessen, legalább is létkérdéseinkben, hogy újra mindenki győzni képes, büszke magyar legyen, éljen bárhol is a világban. Kedves Barátaim! Hosszú, immár csaknem emberöltőnyi az idő, amit a rendszerváltoztatás óta magunk mögött hagytunk. Hosszú évek, s ma már többes számban mondjuk, évtizedek vannak mögöttünk. A gyerekekből anyák, apák, a szülőkből nagyszülők lettek. Jómagam a köztársaság negyedik elnöke lettem, elődeim járták ki ezekben a történelmi időkben az ösvényt, amire most én is lépek. Az elnöki feladathoz az Alkotmány szövege ad körvonalakat, azzal, hogy meghatározta a legfontosabbakat ekképpen: nemzet egységének kifejezése, demokratikus rend feletti őrködés. Az Alkotmány szűkszavú sorain túl, hogy mire számíthat a nemzet, mit várhatnak el az emberek az elnöktől, azt az elmúlt két évtized, maga az élet alakította. Ezek az évek rajzoltak különleges részleteket ebbe a körvonalba. Ma, húsz esztendő után, van mártapasztalatunk, milyen is lehet egy elnök. Göncz Árpád, Mádl Ferenc és Sólyom László elnök urak, nagyra becsült elődeim munkája, egyéniségük, céljaik és stílusuk mind külön-külön és együtt csiszolta az elnökséget olyan intézménnyé, melyre a magyarok még ma, a bizalmatlanság, a csalódások korában is mély tisztelettel tekintenek. Ezért mindannyiukat megilleti a hála és a köszönet. Hiszen Ők az elnöki szerepből méltóságot formáltak. E feladatra ugyanis a törvény nem, csak az ember képes. Jómagam bízom abban, hogy a következő öt esztendő újabb fontos színnel, újabb értékkel gazdagítja az elnökséget. Megnyugtató alapot ad számomra, hogy felkérésem e feladatra olyan széleskörű felhatalmazásból született, amely húsz esztendős demokráciánkban egyedülálló. Különös kegyelme ez a sorsnak, olyan, amiről érdemes beszélni. Saját hivatalomat ebből a nagyszerű közös akaratból származtatom, és megtisztelőnek érzem a közösség felém irányuló bizalmát. 268