Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2009
II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2009
II. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI I 403 tozunk senkinek beszámolással, igazodással, engedelmességgel, hanem magunk fogalmazzuk meg az érdekeinket. Többször megkérdezték tőlem is, hogy mit értünk most a „nemzet" jelző alatt. Ha nagyon egyszerűen akarok fogalmazni, akkor úgy mondom: a magyar érdeket semmilyen egyéb megfontolás nem írhatja fölül. Nem kell jó képet vágnunk olyan dolgokhoz, ami nekünk nem áll érdekünkben. Emelt fővel kimondhatjuk mindenütt, hogy mi az érdekünk, és annak az útját keressük, hogy ezeket az érdekeket miként tudjuk valóra váltani. Összeszámoltam: a külpolitikai offenzívában 30 fontos tárgyalást folytattunk - sokkal többet is, de ez a 30 tűnik igazán fontosnak. Nagyobb része multilaterális volt - ez a mai világ szerkezetéből is következik -, a kisebb része kétoldalú. És amit büszkén mondhatok az egész külügyi vezetés nevében az, hogy a harminc fontos tárgyalásból huszonhat a mi választásunk volt - ez a huszonhat beleillik a prioritásainkba -, és négy esetben mondtuk egyébként fontos partnernek - például a svájci külügyminiszter asszonynak -, hogy ha Budapestre jön, szívesen látjuk, szívesen találkozunk vele. Ezek a budapesti tárgyalások általában bruttó fél nap alatt lebonyolíthatók. Négy esetben bólintottunk rá tehát külső kezdeményezésre, és huszonhat esetben mondtuk azt, hogy ezt csináljuk azért, mert ez a mi választásunk. * Három részre lehet tagolni az offenzíva irányait: a legnagyobb partnerek, a szomszédok, és a nemzetközi szervezetek. Erről a három pontról szeretnék röviden beszélni. Az első utunk miniszterelnökkel együtt még április végén Brüsszelbe vezetett, az Európai Bizottság elnökével Barrosóval, és a már leköszönőben lévő NATO-főtitkárral tárgyaltunk. Onnan egyenesen mentünk tovább a hagyományos szomszédlátogatásra Bécsbe, amely a külügyminiszterek szokásos első útja, úgyhogy ezt is gyorsan letudtuk. Hivatalba lépésem első napján aláírtam egy levelet Hillary Clintonnak; kértem, hogy fogadjon. Június elejére kaptam időpontot. Washingtonban mindenekelőtt megerősítettem, hogy Magyarország megbízható és kiszámítható szövetségese az Egyesült Államoknak. Megerősítettem, hogy nagy rokonszenvvel kísérjük az Obama-adminisztráció külpolitikai újításait, nyitásait, bátor javaslatait. Igyekeztem eloszlatni a külsőségeken alapuló gyanakvást, amely valamiféle magyar-orosz titkos alkut tételezett fel; megbeszéltük, hogy ennek nincs alapja. Érdeklődést sikerült kelteni egyrészt a nyugat-balkáni szándékainkkal, másrészt a „visegrádi" elnökségünk prioritásaival, köztük különösen a „roma stratégia" előtérbe helyezésével, amely nemcsak nekünk, hanem Szlovákiának és Csehországnak is fontos problémája; a lengyeleknek kevésbé, de ők is benne vannak a közös akcióban.