Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2008
II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2008
Magyarországon a rendszerváltozás szinte észrevétlenül ment végbe, valójában békésen. Nem úgy, mint Berlinben; nem úgy, mint Prágában vagy Bukarestben. Nyugodt tárgyalásos megállapodásokkal ment végbe. A hétköznap embere ebből nagyon keveset vett észre. Hogy miért így történt, az hoszszabb történelmi-társadalmi elemzést igényelne, ebbe most nem mennék. De az kétségtelen, hogy miközben történelmi és politikai értelemben 1989-ben egy pillanatra megszakadt az idő, nincsen folytonosság - mondom még egyszer - a harmadik Magyar Köztársaság, a mai demokratikus Magyarország, és az 1989-ben megszűnt régi alkotmányosság talaján állt Magyarország között. Bár nem az történt, mint a prágai Vencel téren, vagy Berlinben, ahol hetek-hónapok forrongása után ment végbe a fordulat, mégis mindenki számára világos volt, hogy itt valami új kezdődik és nem folytatható a régi. Magyarországon az ilyen élmény milliók számára nem teremtődött meg, s azt mondom: szerencsések vagyunk ebben. Szerencsének mondom, hogy nagyobb konfliktusok nélkül teremtődött meg a harmadik Magyar Köztársaság. De ennek a szerencsének - mint szinte mindennek az életben - ára van. Ezt az árat ezekben az években fizetjük. Mi is ez az ár? Az, hogy sok millióan nagyon lassan szembesültünk azzal, hogy mik a harmadik Magyar Köztársaság új szabályai, hogyan működik a hétköznapokban a szociális piacgazdaság, a demokrácia, a verseny, és a szolidaritás; a nyitott Magyarország és a patrióta büszkeség hogyan fér meg egymással; mit jelent együttműködni és versengeni demokratikus keretek között; melyikből mennyi a jó; mit jelent a magántulajdon felelőssége és a piaci verseny. Mit jelent az állami és társadalmi felelősség; az állami elosztás meddig terjedhet ki; meddig felelős az állam, meddig vagyunk mi egyének felelősek magunkért. Hogyan lehet megélni a XX. század végén és a XXI. század elején a nemzeti büszkeségünket úgy, hogy ez a nyitott, demokratikus európai rendben ne hasson nacionalizmusnak; hogyan tudunk úgy európai polgárként viselkedni, hogy ez ne gyökértelen világpolgárság legyen, hanem erősen és büszkén vállalt patriotizmus. Ezek a legnagyobb kérdések mindőnk számára; ezek a kérdések a legtöbb magyar honfitársunk számára - olyan kényszerítő erővel, ahogyan a térség más országaiban éppen a rendszerváltozások különbözősége miatt nem jelent meg. Magyarország éppen ezért leginkább azzal a dilemmával küszködik, hogy hogyan lehetne az egyszervolt szocializmus - noha mesterséges - biztonságát - hozzáteszem: a szabadságtól fosztottság látszólagos biztonságát - vegyíteni az új piacgazdaság szabadságával és demokratizmusával. A több szabadság - kevesebb felelősség igazi nagy társadalmi-történelmi, politikai és kulturális dilemmája ez. Ezt a dilemmát próbáljuk az elmúlt években megés feloldani. A vitáink, konfliktusaink itthon ezekből származnak. Mindenben, a hétköznapok politikájában, gazdasági nehézségekben, ezek a mély
