Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2007

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2007

és együtt is a politikai osztályoknak. Úgy gondolom: ez után lehet nyugodtabb együttműködésre számítani. Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak. November 29. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök bevezető beszéde a magyar-osztrák második együttes kihelyezett (budapesti) kormányülésen Tisztelt Kancellár Úr! Tisztelt Vendégeink! Szeretettel köszöntöm Önöket Budapesten. A magyarok tárgyaltak már az osztrák kormány képviselőivel közös dolgainkról; természetesen teljesen más körülmények között, a monarchia kötött össze bennünket. A két parlament delegációja ebben a teremben ülésezett, hogy a közös minisztériumok tevékenységét felügyeljék. Egykori funkciójáról kapta ez a terem az azóta is közhasználatú nevét: ez a delegációs terme a magyar Parlamentnek. A delegációs terem a kupolacsarnokhoz közel, az épület szívében, az alsó- és a felsőházi terem között félúton helyezkedik el. Az ülésekre akkor is felváltva hol Bécsben, hol Budapesten került sor, ahogyan most is. A mi időnkben ez már a második találkozó a két ország kormánya között. A párhuzamoknak ezzel nagyjából vége is van, hiszen ezúttal két szuverén ország kormánya szabad akaratukból és jól felfogott érdekeiktől vezetve keresik a még szorosabb együttműködés lehetőségét Pusztán annyit kívántam jelezni a bevezető mondataimmal, hogy Ausztria és Magyarország történelme a hosszú évszázadok során összekapcsolódott. A kapcsolatok legfontosabb részeinek és összetartó elemeinek egy része: az emberi, kulturális és lelki kapcsolatok azóta is fennmaradtak. Bár a közös államalakulat megszűnt, Magyarország és Ausztria kifejezetten bensőségesnek mondható kapcsolata az elmúlt évtizedekben is fennmaradt. Magyarország különösen hálás Ausztriának azért, hogy 1956-ban utat nyitott a magyarok százezrei számára a szabad világhoz, és később is magyar családok sokaságának, polgárok tízezreinek vált végleges otthonává. Ugyanezzel a tisztelettel emlékezünk arra, amikor a rendszerváltás forgatagában, 1989-ben és 1990-ben Ausztria nem egyszerűen politikai, hanem kiterjedt és széles emberi megértést, segítséget nyújtott Magyarország számára. Amikor tavaly ősszel Bécsben ünnepeltük az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóját, akkor ennek az ünnepségnek a mottójául azt választottuk, hogy: „Köszönjük Ausztria". Ma is azt gondoljuk, hogy nem véletlenül hívjuk és tekintjük mi osztrák barátainkat „sógoroknak"; jól jelzi ez a kifejezés azt, hogy létezik egyfajta mélyebb emberi kötődés akkor is, ha történelmünk nem volt mentes vitáktól, és az is teljesen világos, hogy vitáink - mint ahogy a legjobb barátok között és időnként a 355