Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2007

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2007

legjobb házasságokban is — ma is vannak. Ugyanakkor a történelmi-emberi hűséget soha nem sértettük meg. Szerintem legfeljebb egyetlen dologban vagyunk hűtlenek a hétköznapokban, hogy a sokunk által szeretett Wiener Schnitzer magyar nevét, a bécsi szeletet csak az éttermek világában használjuk, otthon a legegyszerűbb magyar kifejezést használjuk rá, hogy rántott hús. Nem tudom, le tudjuk-e ezt fordítani németre. De ha az a legnagyobb bűne a magyaroknak, hogy nem emlékeznek meg minden vasárnap arról, hogy ami az asztalra kerül, az igazából wiener schnitzer, nem pedig egyszerű rántott hús, akkor ez talán megbocsátható vétke a magyaroknak. Ami a kormányülést illeti, azt látjuk, hogy közös ügyünk csaknem annyi van, mint égen a csillag, a közlekedésfejlesztéstől az energiapolitikai együttműködésig. Szeretnék gratulálni az osztrák vasutaknak, hiszen épp az elmúlt napokban lett világos, hogy ők nyerték meg azt a versenyt, amely a magyar vasúti teherszállításról szólt, egy rendkívül impozáns üzleti ajánlattal, a jövőre vonatkozó regionális tervekkel és - mondanom sem kell - vételárral. Vannak közös dolgaink energiapolitikában, csak a „Nabucco"-ra hadd hivatkozzak. De közösen fejlesztünk határ menti utakat, kerékpárutakat, amiknek különös jelentősége lesz, ha néhány hét múlva megnyílik a schengeni határ, és a Magyarország és Ausztria közötti határ a maga fizikai valóságában nagyobbrészt meg fog szűnni. Tudom, hogy ez nem egyszer aggodalmat is kelt. Ezzel együtt azt gondolom, nincsen fantasztikusabb dolog, mint a szabadság, és nincsen fölemelőbb dolog, minthogy magyarok és osztrákok újra korlátozás nélkül és szabadon látogathatják majd egymást. Készülünk nagyon sok mindenre, ami kultúrában összeköt bennünket. Pécs fogja átvenni 2010-ben Graz városától az Európa Kulturális Fővárosa címet. 2009-et Magyarországon Haydn-évvé nyilvánítottuk. Aki pedig a különc és korszakformáló tehetségű osztrák alkotó, Hundertwasser művészetére kíváncsi, annak Budapestre kell jönnie, az itteni gyűjteményes kiállításra. Magyarország és Ausztria kapcsolatát nem terhelik a kisebbségi lét megannyi nehézségéből fakadó, olykor vélt vagy valós, a történelemből hozott, de máig tartó ellentétek. Ezek a kisebbségek ma összekötnek bennünket; a kettős identitásukat szabadon, korlátozásmentesen gyakorolhatják és élhetik meg, jó példát mutatva a régió egészének. Emiatt muszáj köszönetet mondanunk Ausztria mindenkori kormányának és a burgenlandi tartománynak. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy ne menjek mélyebben bele a többi kérdésbe; lesz időnk megvitatni. Örülök, hogy folytathatjuk az együttműködésnek ezt a formáját, és azt remélem, hogy az együttműködésnek ez a minősége, tartalma fennmarad. Megoldásokat kell keresnünk, új utakat kell keresnünk. Ehhez sok kezdeményezés és sok munka kell. Isten hozta Önöket Budapesten. Köszönöm, hogy itt vannak. 356