Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2006

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2006

spontaneitásával együtt is jobban kifejezte a népakaratot, és demokratikusabb volt, mint a diktatúra parlamentje. Ma nem ez a helyzet. Ma a nemegyszer jogos csalódás vagy éppen elégedetlenség dacára a magyarok többsége hisz a parlamentáris demokrácia minden másnál előrébb való alkalmasságában, hogy kifejezze a népakaratot, hogy törvényt teremtsen, és programot adjon a szabad Magyarországnak. „1956-os" vitáink nem a múltról, hanem a jelenről szólnak. Arról, hogy kik vagyunk, és hogy milyen világot szeretnénk. „1956" csak apropó, vagy még pontosabban mondva: tükör; mai önmagunkat látjuk benne, és nemegyszer leleplező módon. 1956 barikádjának számos szeglete volt. A forradalom mögött a helyenként egymással is vitában álló politikai áramlatok fésületlen sokasága jelent meg. De a barikádnak csak két oldala van: a szabadságé és a diktatúráé. Az új Magyarország, a Harmadik Köztársaság - a haza, amelyben élünk -, a barikádnak csak az egyik oldalán épült fel. Ott, ahol a lyukas zászlók lobogtak; ott, ahol vértanúvá lett Nagy Imre, a Harmadik Köztársaság valamennyi miniszterelnökének politikai elődje. Nem lehet középen állni. Nincs félút szabadság és diktatúra között. Világosan kell beszélni. Nincs osztályuralomra épülő demokrácia. Nincs zsarnokságra épülő egyenlőség. Nincs szabadság demokrácia nélkül. Nincs jogállam szabadon választott parlament nélkül és ennek felelős kormány nélkül. A népakarat bátor, misztikus egysége szüli a forradalmat. Majd a forradalmi cél elérése, a szabadság megszületése után az egységes népakarat a demokrácia lényege szerint az összetevőire bomlik. A szabadság forradalma az egységes népakarat - történelmi értelemben pillanatokig tartó - igaz és szent egységére épül. A diktatúra - a népakarat nem létező egységének tartós hazugságára épül. A demokratikus parlamentarizmus lényege annak elfogadása, hogy a népakarat - a szabad megnyilatkozás és szerveződés körülményei között - a maga sokszínű tagoltságában fejezi ki a szabadság emberarcúságát. A szabadság akarásában egymásra találtak 1956 nagy áramlatai. Ahogyan 1989-ben is egymásra találtak liberálisok, konzervatívok és szocialisták; a szabadság akarása összekötötte őket. 1956 küzdelme a szabadságról szólt; 2006 küzdelme már a szabadság rendjéről, a demokráciáról. Nem arról, hogy legyen vagy ne legyen demokrácia, hanem arról, hogy milyen legyen a demokrácia. És ez a legfontosabb, ami 2006-ot megkülönbözteti 1956-tól. 1956 szabadságforradalma helyére 2006 demokráciavitái léptek. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégeink! A Budapesti Nyilatkozat a szabadság önértékéről, helyettesíthetetlenségéről és felelősségéről szól. Arról, hogy mi, a világ számos-számtalan államának képviselői azt kívánjuk, hogy népeink, nemzeteink szabadon, egymást értve éljenek, gyarapodjanak. Azt kívánom Önöknek és önmagunknak, hogy legyen kellő bölcsességünk, erőnk és türelmünk nem megijedni a szabadság felelősségétől, az időnként esetleg terhes demokratikus vitáitól! 294