Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2006

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2006

1956 szabadságkiáltása milliókat ért el. Most az a dolgunk: segítsük, hogy ezek a milliók ne csak hallják, de értsék is a szabadság üzenetét: - merj ön­magad lenni, tudj tisztelni másokat, ne félj a felelősségtől, óvd a szabadság rend­jét, a demokráciát! Be kell Önöknek valljam, hogy körülnézve úgy látom, mindez sokkal nehezebb lecke, mint tizenhét évvel ezelőtt gondoltuk. Köszönöm, hogy eljöttek Budapestre, a szabadság ötven évvel ezelőtti fővárosába! Köszönöm, hogy osztoznak örömünkben és tanulságainkban! A sors és a Gondviselés legyen kedves Magyarországhoz, népeinkhez és országainkhoz; adjanak erőt, hogy megóvjuk a szabadságot és megerősítsük a demokrácia rend­jét! Erről szól '56 üzenete és a Budapesti Nyilatkozat. Október 23. , BUDAPEST '56 - SZABADSÁG NYILATKOZAT" BUDAPEST '56 - DECLARATION OF FREEDOM" (Budapest, 2006. október 23.) (Elfogadta 56 állam, illetve nemzetközi szervezet küldöttségvezetője) (*) (*) Az államok és szervezetek képviselőinek nevét lásd az Évkönyv I. fejezete 91-92. oldalán! Az 1956. évi magyar forradalom 50. évfordulóján kiáltvánnyal fordulunk a né­pekhez, nemzetekhez, az országok vezetőihez, véleményformáló személyiségei­hez. Az a közös elhatározás vezérel bennünket, hogy ezen az ünnepen emléket állítsunk 1956 hőseinek és idézzük a forradalom történelmi mondanivalóját. Fél évszázada Magyarországon erőszakkal, félelemmel, mérgező hazugsággal telt be a pohár, s egy történelmi másodperc - néhány nap - elég volt ahhoz, hogy szétvesse az összeomlásra érett kommunista diktatúrát. Egy szabadságvágytól fűtött ország lépett fel a szovjet katonai jelenléttel támoga­tott totalitárius rendszer ellen, s nyilvánította ki emberi méltóságát. Egyetlen, egybehangzó nemi elég erőt adott a munkásoknak, hogy a munkástanácsokat, for­radalmi bizottságokat alakítva saját kezükbe vegyék sorsukat; elég ösztönzést a falvaknak, hogy minden központi irányítás nélkül ellássák a fegyveres harcok sú­lyát viselő Budapestet élelemmel; elég bátorságot fiatal srácoknak, hogy megállít­sák a szovjet tankokat, és egyetemista lányoknak, hogy golyózáporban is gondos­kodjanak valamennyi oldal sebesültjeiről. Egy nép nőtt önmaga fölé a szabadságért vívott harcban, s mutatott példát a vi­lágnak halált megvető bátorságból, emberségből. 295

Next

/
Thumbnails
Contents