Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2006

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2006

decentralizáció és a regionalizmus; az Alapjogok Chartájában rögzített jogok és ezekkel összhangban a mindkettőnket kötelező alapdokumentumok, az Emberi Jogok Európai Egyezménye, a Nemzeti Kisebbségek Védelmének Keretegyezménye, a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája. Az együttműködés alapja az, hogy a kisebbségek intézményeit és - mindenekelőtt - politikai képviseletét, pártját elismerjük és támogatjuk. Itt azt is hangsúlyozom, hogy bár a két ország együttműködéséről beszélek, ezt semmiképpen nem a kisebbségi kérdésre szűkítem. Teljesen egyetértek Gasparovic úrral abban, hogy a jövő felé kell fordulnunk, s ezt a jövőt az Európai Unió jelenti. A jövő felé úgy érdemes lépni, hogy megszabadulunk a múlt terheitől. (...) Engedjék meg felhasználnom ezt a kivételes alkalmat arra, hogy érzelmi oldalról is megközelítsem ezt a kérdést: talán érzékeltetni tudom egy magyar értelmiséginek a hozzáállását ehhez a problémához, hogyan élnek együtt a nemzetek a Kárpát-medencében. Engedjék meg nekem, hogy szeressem egykor közös országunk egészét! Miért ne szerethetnénk mindnyájan azt a történelmet és azt a kultúrát, amit minden itt élő nép és ember alkotása hozott létre, és azt a tájat is! Mint elkötelezett környezetvédőnek, mint „zöld elnöknek", a Kárpát-medence ökológiai egysége és különlegessége mindig megdobogtatja a szívemet. (...) Mai programunk nem az az alkalom, amikor a XX. században vagy a dualizmus korában elszenvedett jogtalanságokkal és sérelmekkel kellene foglalkoznunk: mindazonáltal azonban azok gyökere ugyanaz volt: a nemzetállami koncepció erőltetése olyan országok határain belül, ahol több nemzet fiai élnek. (...) Lehettek olyan erősen központosított államok, ahol sikeres lett az asszimiláció és a homogenizálás, de Közép-Európában számunkra ez nem volt és nem lehet követendő példa, s a XX. század közepe óta ez jogilag is kizárt. Az állam integritása és a nemzeti sokféleség nem egymást kizáró fogalmak. Az a politika azonban, amelyik ezt nem ismeri el, gyanakvást kelt a többségi állampolgárokban a kisebbségekkel szemben, a gyanakvás pedig az egyik legrombolóbb érzelem.(...) Minden elismerésem a Magyarországon élő szlovákoké, akik még az anyaországuktól távoli vidéken letelepedve is megőrizték identitásukat és kultúrájukat. Ez hősi teljesítmény, hiszen korábbi évszázadokon át nem kaptak külső segítséget a fennmaradásukhoz, legfeljebb az egyház támogatását. A mai Magyarországon a jogrend - az Alkotmány és a kisebbségi törvény - a nemzeti kisebbségeknek kollektív jogokat ad és államalkotó tényezőként ismeri el a közösségeiket; helyi és országos önkormányzataik vannak; azaz gyakorlatilag teljes kulturális autonómiát élveznek. Szórványban élés helyzetére a magyar álláspont szerint a kulturális autonómia a megoldás, de tömbben élő nemzeti közösségek területi autonómiát is élvezhetnek; annak kitűzése azonban, hogy mely közösség milyen autonómiát szeretne és hogyan oldja meg a maga problémáját, az mindig az illető nemzeti közösségre tartozik, nem az anyaországára. A magyarországi szlovák önkormányzatok társulásokat hoznak létre, és ezt én szívből üdvözlöm. Azt is 313