Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2006

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2006

remélem, hogy a szlovák nemzet Magyarországon élő része a százezerre becsült létszámának megfelelően fog megjelenni - és nem egyötödeként, mondjuk húszezerként - az identitás hivatalos megvallásakor a következő népszámlálás alkalmával, vagy a szlovák önkormányzati választások jogosult listáin; akkor leszek nyugodt, ha ez megtörténik. A Szlovákiában élő magyar közösség létszáma hivatalosan is több, mint félmillió. Ittlétük tény, miként az is, hogy teljes integrált társadalmi struktúrát alkotnak. Ezzel összhangban, külön kedvezmények nélkül, az általános szabályok szerint is erős politikai parlamenti képviseletet tudtak létrehozni. Bár a jogállásuk nem azonos a Magyarországon élő más nemzetrészek jogi helyzetével, reméljük, hogy Szlovákiában a kisebbségi törvény megszületése, a nyelvhasználat kiszélesítése, a kulturális támogatások emelése vagy legalább szinten tartása segíteni fogja a szlovákiai magyarságot. A szlovákiai magyarság támogatását a magyar állam számára a magyar Alkotmány előírja, hiszen a (kulturális) magyar nemzet részének tekinti. Ezen a jogi helyzeten túl is azonban hadd jelentsem ki teljes érzelmi azonosulásunkat ezzel a közösséggel! Mindezek alapján ha tehát a jövőről beszélünk, ezt az országainkban élő nemzetrészeink fennmaradásával és közreműködésével képzeljük el. De ha az európai jövőt nézzük, a történelem tanulságait szintén érdemes szem előtt tartanunk. Láthatjuk, hogy egyes vidékek hogyan emelkednek fel és süllyednek vissza a nagyobb léptékű európai vagy világfolyamatok hatására. (...) Szlovákia és Magyarország számára - továbbra is Európa közepén - az Európai Unió kivételes lehetőséget nyújthat. Ezt együttműködve kell kihasználni. Egyetértek Gasparovic elnök úrral abban, hogy a nemzeti fejlesztési programok összehangolása lehetőséget ad régiók, területek, és mind a két ország átfogó fejlesztésére. A regionális együttműködés keretei már létrejöttek az országhatárok mentén; ideje ezeket tartalommal megtölteni. Olyan sikeres példát említhetek, mint a 102 szlovákiai és magyarországi települést összefogó IsterGranum Eurorégió, a Gömör-Expo, a csallóközi ökológiai tapasztalatok alkalmazása a Szigetközben a mi oldalunkról, szellemi téren pedig Kassa éppen az idén mutatott fel követendő példát a Rákóczi Év megrendezésével. Más szemszögből nézve azonban a 700 kilométeres közös határunk Európa közepén még mindig 700 kilométer periféria; a pozsonyi-győri térséget kivéve ezek leszakadt területek; a fejlesztést itt is az országaink teljes együttműködésébe kell illesztenünk. A regionális együttműködésnek éppen olyan szimbolikus jelentősége van, mint annak, hogy Magyarország és Szlovákia egyszerre kerüljön a „schengeni határon" belülre. (...) Itt szeretnék szólni még két olyan tényezőről, melyek a jelen és a jövő szempontjából is igen lényegesek. Az egyik a sajtó szerepe és felelőssége. A délszláv térségben volt olyan nemzetiségi összecsapás, melyet kimutathatóan a sajtó nem hiteles tájékoztatása idézett elő. A realitások - nem a „szenzációs", és nem is csak a hagyományőrzésre koncentráló dolgok - bemutatása segít az 314