Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2006

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2006

nak lenni és elfogadjuk mások szabadságát? Van-e bátorságunk tudomásul venni, hogy sokfajta út létezik, amelyen végig lehet menni. Van-e bátorságunk megérteni Nagy Imre, a magyar forradalom nagy vezetőjének szenvedését; aki - lássuk be - kommunista volt, hányattatott sorsú kommunista, és ugyanazon a sorson megy végig, amin végigmegy egyébként Magyarország és Ausztria viszonya is: a változások sorozatán, a nagy magára találásig. És mi tagadás, végighalad rajta Magyarország, és sokunk, talán mi maguk is egy picit. Ezt tudjuk benne tisztelni; ezért tisztelik őt azok is, akik talán nem kommunisták, vagy soha nem voltak azok, de akiknek a szabadság mindig fontosabb volt, mint hogy megtagadják az egyenlőség és a testvériség eszményét. Ausztria nagy riválisból a példa lett nekünk, a minta, a Nyugat egy darabkája, amely alig egy évvel azután, hogy 1955 október végén az utolsó orosz katona is elhagyta a határait, megértette, hogy most neki kell kezet nyújtania. A bár szegény, és a függetlenségét csak egy éve élvező Ausztria kezet nyújtott Magyarországnak; nemcsak képletesen, hanem valójában tíz- és százezreknek is. Van okunk köszönni. Van okunk köszönni, hogy a szemünket erre a szabad, és bennünk bízó Ausztriára függeszthettük; hogy biztatott és nem elfordult, sem '56ban, sem később; hogy barát lett és barát maradt. Köszönjük nemcsak az országnak elvontan és általában, hanem minden egyes polgárának, aki ajtót nyitott, aki nem ferde szemmel, hanem kitárt karokkal várt bennünket. Köszönjük, Ausztria! Köszönjük a nagy happy endet, a két ország egymásra találását. Magunknak pedig azt mondom: ha két nemzet egymásra tudott találni az ellenségeskedés sok száz éve után, akkor az is lehet, hogy egyszer mi magunk, egy nemzeten belül is egymásra találunk, és történelmi happy end lesz a vége nem csak a magyar-osztrák kapcsolatoknak, de talán másnak is. Azért szurkolok, hogy ilyen happy endek milliója köszöntsön be az osztrák és a magyar családokhoz, és azt mondhassuk, hogy nem csak a múltat kell megköszönnünk, de okunk van megköszönni a mát és a holnapot. Köszönöm, Ausztria, hogy barátok lehettünk és azok maradhattunk! Október 22. SÓLYOM LÁSZLÓ KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK BESZÉDE az 1956. évi FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC 50. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL KÜLFÖLDI VENDÉGEK JELENLÉTÉBEN RENDEZETT DÍSZELŐADÁSON (

http://www.keh.hu/keh/beszedek/20Q61022operahaz.htm

l) Tisztelt Ünneplők! Királyi Felségek, Királyi Fenség, Köztársasági Elnökök, Miniszterelnökök, 287