Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2006
II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2006
én kifejtettem azokat a szempontokat, amelyek szerint a nemzetpolitika újragondolását javaslom. Örömmel tapasztalom, hogy az újabb kormányzati és más politikai elképzelések ezekkel több tekintetben összhangban vannak. A szomszédos országokban élő magyarság helyzetének megvitatására az ottani tudományos és civil társadalom képviselőinek főszereplésével konferenciasorozatot kezdeményeztem. Figyelemmel kísértem a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma tevékenységének a kibővítésére irányuló terveket is. Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy a fórumrendszer széttöredezik, stratégiai egyeztetést csupán a parlamenti képviselők folytatnak. A felállítandó szakbizottságok tevékenysége a magyar Országgyűlés elé kerülő törvényjavaslatok véleményezésére korlátozódik. A kormány a parlamenti pártok bevonása nélkül tárgyal a határon túli magyarok szervezeteivel. Sajnálatos továbbá, hogy a civil szféra még az anyagi támogatások odaítéléséből is kimaradni látszik. A szlovákiai közelmúltbeli események arra késztetnek, hogy megerősítsem: Magyarország minden lehetséges támogatást és védelmet megad azoknak a magyaroknak, akiket a magyar nemzethez való tartozásuk miatt, különösen anyanyelvük használata miatt hátrányos megkülönböztetés, megalázás, megfélemlítés, fenyegetés, fizikai bántalmazás ér. Erre a védelemre kétoldalú nemzetközi kapcsolatainkat és nemzetközi szervezetekben viselt tagságunkat is igénybe vesszük. Hangsúlyozni kell: nemcsak utólagos védelemről, hanem megelőzésről is szó van. Mindazok az emberi jogi és a nemzeti kisebbségek jogait garantáló egyezmények, amelyeknek a szomszédaink is részesei, valamint maga az Európai Unió is, értékek közösségén alapulnak. A jogállamiság, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása mind az Európa Tanácsnak, mind az Európai Uniónak alapértéke. Ezek nem pusztán közös értékeket jelentenek, hanem jogi kötelezettséget is a mondott értékek tiszteletben tartására. Minden EU-tagállam köteles tehát biztosítani polgárainak a jogállamiság és az emberi jogok élvezetét, ami adott esetben a jogsértéseket megelőző pozitív lépéseket is szükségessé tehet. Ha pedig bármelyik tagállam elmulasztja ezt, akkor a többi tagállammal szemben fennálló kötelezettségét is megszegi. Éppen ezért a megfelelő nemzetközi szervezeteknek is meg kell szólalniuk, ha tagjaik valamelyikében ezek az alapértékek veszélybe kerülnek. Annak érdekében, hogy e vázolt célkitűzések terén sikerüljön előrelépni, fontos a párbeszéd, az együttgondolkodás, egymás kölcsönös megismerése. Ennek eredményeképpen - reményeim szerint - megújult szemlélettel, hasznos és végrehajtható javaslatokkal állhatunk a közvélemény elé, segíthetjük a magyarországi és a határon túli magyar döntéshozókat, de mindenekelőtt a magyar nemzetet. 262
