Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2005

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2005

Tudnék ezer okot mondani Önöknek, amiért az embernek érdemes fölemelni a hangját és szavát. Tudnék ezer olyan dolgot mondani, amivel igazán sokan egyetértenének itt a teremben. De tudom, hogy sokan nem értenének egyet velem a terem falain kívül - itt. Nagyváradon, sőt, odahaza Magyarországon sem. Nem ahhoz kell különös képesség, Hölgyeim és Uraim, hogy olyan mondatokat mondjunk, amelyek egymillió ember igazságát visszhangozzák; ilyen mondatot tudok mondani sokat. Ahhoz kell képesség, hogy 15 millió ember igazságát tartalmazó mondatot mondjunk. Sőt, mondok mást: Nagykövet úrral az elmúlt napokban jó néhányszor emlegettük József Attila A Dunánál című versét; és a vers igazsága kapcsán azt. hogy itt a Duna mentén bizony olyan mondatot is kell tudni mondani, ami nem 15 millió ember, hanem akár 100 millió igazságát képes kimondani. Ilyen mondatokat kell közösen kitalálnunk, mert ez a dolgunk. Van, aki azt mondja, hogy csak az enyéimért vagyok felelős. De kik azok az „enyéim"? A Partiumban lakók? A Székelyföldön élők? Vagy akik az országhatáron belül laknak, de esetleg vitatkoznak velem? Nem az „enyéim-e" azok is, akik Európának ezen a vidékén laknak, és akik közül sokkal - amikor csak és kizárólag a maguk igazságát hangoztatták - előbb-utóbb mindig konfliktus kerekedett? Valóban nem tanultuk volna meg, miről szólt a XX. század? Konfliktust kirobbantani, bizonytalanságot teremteni könnyű. Azonban biztonságot teremteni mondjuk annak az asszonynak ott a snagovi úton, és evvel együtt prosperitást biztosítani az „enyéimnek", a családomnak, a falumnak, a megyémnek, az országomnak, ennek a régiónak — lakják ezek vagy azok -, az bizony nem könnyű, néha nagyon nehéz. Felkorbácsolni az indulatokat könnyű. Tudok mondani három „olyan" mondatot, Hölgyeim és Uraim, hogy a vállukra emeljenek és kivigyenek a térre. De előbb-utóbb le kell tegyenek és azt kell hogy mondják: „No, akkor csinálja is meg! De úgy, hogy ne csak nekünk legyen jó, hanem mindenkinek a régióban!" Ilyenkor aztán jönnek a bajok. Hárommondatos igazságok, háromperces igazságok is vannak. És különösen vannak olyan igazságok, amelyeket könnyű akkor tartani, ha utána nem kell cselekedni. De amikor cselekedni is kell, nem csak beszélni, amikor igene,ket is kell mondani, nem csak nemeket, akkor jönnek a kihívások. Elengedni a lovakat, nem nagy művészet. De tartani őket, akadályok között fordulni ahol kell, és nem leverni egyetlenegy bóját sem, a végén pedig célba jutni, sőt mindenkit épségben elvinni a célig, az a valami! Mint ahogy hitem szerint az is valami, hogy sok évtized után azt mondjuk románnak és magyarnak, hogy sok a közös dolgunk, és azt meg kell oldani. És hogy nem érdekes, mit mondanak a hangoskodók, hanem ide kell jönni, közös kormányülést kell tartani, ki kell nyitni a határokat, támogatni kell az Európai Unióba igyekvő Romániát. Hogy mást is mondjak: nem az az igaz mondat, hogy előrébb való az autonómia, mint az autópálya. Nem. Autópálya is kell, autonómia is kell biztosan. Ilyen is, meg olyan is. Egyezség alapján, tárgyalás alapján, amit el lehet fogadtat334