Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2004

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2004

nyilvánvaló, hogy ez nem fog működni. Ha az idővel játszunk - és mondjuk a 2014-es évet kombináljuk be a különböző vitás kérdésekbe -, akkor ezzel talán el lehet jutni odáig, hogy meg lehessen állapodni. Mintegy zárójelben jegyzem meg: ebben a vitában a német szándék, bizony, eléggé érthető; hiszen Németország gazdaságát, lélekszámát tekintve nem azonos bizonyos más országokkal, amelyeknek a szavazati aránya a Nizzai Megállapodás szerint nagyjából azonos a német szavazati aránnyal; azt hiszem, itt mégiscsak reálisan kell gondolkodni. A következő - még az Alkotmányhoz kapcsolódó kérdés - az, hogy mi van akkor, ha nehezen döcög előre ez a megállapodás? Nos, én azt gondolom, hogy azt mindenféleképpen el kellene kerülni, hogy Európa újra széttöredezzen, hogy újra szegmentált Európa alakuljon ki. Persze a várható törésvonal nem lenne olyan éles, mint az újraegyesítés előtt volt, mert az EU-elveken belüli csoportok kialakulását jelentené, de én személy szerint semmiképpen nem támogatom azt, hogy a gyorsan haladók és lassan haladók csoportja - vagy ha úgy tetszik, egy „mag-Európa" és egy „nem mag-Európa" - alakuljon ki. Európának az az alapvető érdeke, hogy egységes legyen, és a Huszonötökből származó előnyt kihasználja. Ugyanakkor még egyszer szeretném hangsúlyozni azt, hogy mi a gyors haladásban vagyunk érdekeltek, ez az elsődleges prioritása az országunknak. A hetedik téma az - szeretném ezt külön kiemelni -, hogy van néhány olyan kérdés, ami Európában az utóbbi időben nem kapott túlságosan nagy hangsúlyt, de mégis nagyon fontosnak tartanám, ha a következő időszakra szerepelne a napirenden, illetve fontos, hogy bekerült a napirendre. Ez Magyarország számára a kisebbségi jogok kérdése. Itt külön szeretnék egy megjegyzést tenni. Amikor erről a kérdésről beszélgettünk, az volt az érzésem, hogy tulajdonképpen minden országnak van egy kis lelkiismeret-furdalása ezt illetően. Nem véletlen az, hogy olyan nehéz volt ezt a kérdést - még a legkompromisszumosabb formában is megfogalmazni az Alkotmányos Szerződésben. Ha netán igazam lenne, akkor éppen ezért nagyon indokolt, hogy benne legyen az, hogy felhívjuk a figyelmet arra: a kisebbségek kérdése fontos kérdés Európában. Nemcsak a nemzeti kisebbségek, etnikai kisebbségek és egyéb más kisebbségek kérdése is. Európa egy befogadó közösség; Európa nyitott, nem kirekesztő. Ha ezeket az értékeket vállaljuk, akkor ez a kisebbségek kérdésében is igaz. Kérdés, hogy hogyan néz ki a keletkező pénzügyi perspektíva. Itt megint vissza kell térjek a szolidaritás és versenyképesség kérdésére, és egy dolgot szeretnék leszögezni. Szerintem nem igazán a befizető országok és a most bejövő országok között húzódik a vonal; hanem minden bizonnyal belép egy harmadik szempont is: az eddigi haszonélvező országok kérdése. Nem véletlenül emelem ki a szolidaritást. Azzal szembe kell nézni, hogy akik jól hasznosították az eddig kapott, igen jelentős előnyöket, nyilvánvalóan nem kaphatják folyamatosan, végtelenül, tovább 225