Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2004

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2004

csétlen kifejezés; én más módon szeretném a kérdést megközelíteni, mint ahogyan szoktuk. Azért pontatlan az említett megközelítés, mert a magyaroknak igen jelentős érdeme volt abban, hogy Európa ilyen lett. A magyar tudomány is - nem csupán az a tizenhárom Nobel-díjas magyar származású tudós, aki gazdagította a világot - évszázadok óta formálta Európát. A magyar kultúra, a magyar művészetek Európa számára nagyon sokat adtak; nemcsak Bartókot és Kodályt, de nagyszerű írókat, költőket. És hadd tegyem hozzá: a történelem igen jelentős mértékben tükrözi azokat az áldozatokat is, amelyeket Magyarország mindannyiunkért hozott, akár a tatárdúlás idején, akár a törökökkel szembeni fellépés során. Ebből következően valóban az helyes, ha arról beszélhetünk, hogy Európa újraegyesítése ismét büszke, egyenrangú, európai identitást hozhat létre mind a közép-európaiakban, mind a kelet-európaiakban, mind a délkelet-európaiakban, tehát mindenkiben, aki most jelenik meg az Európai Unióban. Konferenciánk címe - annak ellenére, hogy egy picit karikíroztam a mondanivalóját - kiváló alkalmat kínál ahhoz, hogy véleményt alkossunk néhány kérdésről. Amikor készültem a mai bevezetőre, akkor kérdéseket tettem föl magamnak, és kilenc olyan kérdést találtam, amelyre - úgy gondolom - érdemes választ keresni és találni. Nekünk, akik újonnan kerülünk be az Európai Unióba, de talán azoknak is, akik régóta tagjai az Európai Uniónak, nagy kérdés, hogy hogyan egyeztethető össze a nemzeti öntudat és az európai szuverenitás. Ne áltassuk magunkat! Ha mi erős közös Európát akarunk, akkor az annyit jelent, hogy a szuverenitás egy részéről le kell mondanunk. Ezt tisztességesen ki kell mondanunk, mielőtt azok mondják ki, akik ellenzik a közös Európát. Mi ezt tudjuk, és így is lehet vállalni, két oknál fogva. Alapvetően azért, mert egy új minőségű európai szuverenitás jön létre. És azért is, mert miközben lemondunk a szuverenitásunk egy részéről, érdekes módon valójában erősödik a nemzetek szuverenitása, az országok szuverenitása; ez szent meggyőződésem. Ezzel együtt is hozzá kell tennem, hogy egy olyan ország számára, mint Magyarország, amely a függetlenségét nemrégen nyerte vissza, ez nagyon kényes kérdés, és nagyon nehéz erről a kérdésről szólni; hiszen most talán egy kicsit úgy érezzük, hogy olyasmi csorbul, amiért korábban sokat küzdöttünk. Ezért azt gondolom, hogy nyugodtan és őszintén ki kell fejteni azt, hogy ez új szuverenitást hoz létre, erőt ad az országoknak, új teljesítményt és új büszkeséget jelent az állampolgárok számára. (...) Az elmúlt évben kaptam levelet egy régi ismerősömtől és barátomtól, Jordi Pujoltól, aki a katalán kormány elnöke, aki afelől nyugtatott meg, lehetőség van arra, hogy az olyan népek és nemzetek is megőrizzék értékeiket Európában, mint a katalán. Tehát van erre példa. Ebből következően nyugodtan lehet azt 221