Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2004

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2004

mondani, hogy Magyarország is képes lesz nemzeti identitását megőrizni, és ugyanakkor Európa integráns részévé válni. A második kérdés az, hogy hogyan biztosítható a kicsik és nagyok érdekérvényesítésének a harmóniája és egyensúlya; ez vissza-visszatérő kérdés lesz. Természetes, hogy a Huszonötök Európája nem egyszerűen mennyiségi változást jelent: ez a mennyiségi változás bizonyos értelemben minőségi változással is jár. Sok kicsi vagy közepes ország lesz az Európai Unió tagja. Ha az Alkotmány sok kérdést el is fog rendezni, minden bizonnyal tovább kell gondolkoznunk azon, milyen intézményes megoldása lehet annak, hogy ez a sok ország együtt tudjon működni. Ez bonyolult kérdés. Mindenki akarja a saját európai identitását, és mindenki akarja az integrációt, de nem egyforma erővel vannak jelen az országok, nem egyforma súlyúak. Nem kell rossz néven venni azt, ha új együttműködési formák alakulnak ki. Nem kell megharagudni azért, ha három ország - amely a GDP-nek közel 50 százalékát adja az Európai Unióban - vezetői szinten konzultál arról, hogy merre menjen Európa. Jómagam és Wolfgang Schüssel részesei vagyunk annak az európai csúcstalálkozó-sorozatnak, amelyben módunk van látni, hogy a Huszonötök Európája miniszterelnöki szinten hogyan működik. Bizony nem könnyen, mert sokfajta kultúrát hozunk magukkal, sokfajta politikai kultúrát, sokfajta nemzeti kultúrát; nehéz ott összehangolni a kérdéseket. (...) Aktuális-e a reformokról, a változásokról, olyan intézményekről beszélni, amelyek működésképessé teszik Európát? Úgy gondolom, hogy ez normális dolog. Ezeknek az országoknak nagyon nagy a felelőssége. Természetesen én is azt vallom, hogy ez nem jelenti az Európai Unió irányítását; ez nem egy direktórium, és nem is lehet az. De megtiltani a legjelentősebb országoknak azt, hogy gondolkodjanak - a maguk érdekében és a mi érdekünkben is -, nagy balgaság volna. Egyébként is olyan időszakot fogunk élni, amikor igen jelentősek lesznek az időleges koalíciók az Európai Unión belül. Ezek a koalíciók természetesen érdekek alapján alakulnak ki. Mint ahogyan van a Visegrádi Négyek mint az új országok egyikfajta egyeztető fóruma, és ahogyan egy sor más olyan fórum van, ahol ezekről a kérdésekről beszélni lehet. De ezek időleges koalíciók. És ezek nem szegmentálják Európát, hanem segítenek kezelni azt a kérdést, hogy huszonöt országnak kell együttműködnie. Azt tudomásul kell tehát venni, hogy a következő időszakban lesznek időleges koalíciók, különböző időleges konzultációs formák. A dolog lényege, hogy mindezek valóban előrevigyék és ne széttördeljék Európát. És ha ez megoldható, akkor föl lehet oldani azt a kérdést is, amely ma sokszor a nagy országok és a kisebb vagy közepes országok kérdésének látszik. (...) 222