Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2003

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2003

ségi jogok védelme mellett érdekes módon éppen egyik nagy szomszédunk elnöke állt ki a leghatározottabban. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem a kedvezménytörvényről volt természetesen szó, hanem a nemzetiségi ügyek, valamint azok előtérbe állításának - mind a Konventben, mind pedig általában az európai politikai gondolkodásban és cselekvésben - rendkívüli fontosságáról. Ebben a körben az is mindenki előtt jól ismert, hogy Magyarország a Konventben is megfelelő védelmi jogi struktúra elérésére törekszik a nemzeti kisebbségek számára. Ezt a gondolatot azzal zárnám, hogy miközben a kisebbségvédelem általában természetesen azoknak az államoknak a joga, amelyekben a kisebbségek élnek, úgy tűnik - mind a „Velencei Bizottság" dokumentumaiban, mind általában a közjogi gondolkodásban -, hogy Európában új trendként jelenik meg az anyaországnak az a joga, hogy igenis támogathatja a határain túl élő kisebbségek nemzeti-kulturális identitását, annak erősítését, különösen, ha nagyobb létszámú kisebbségekről van szó. Röviden szeretném még érinteni a diszkrimináció ismételten fel-felmerülő vádját. Mindannyian tudjuk, hogy valójában nem diszkriminációról van szó, hiszen a különböző nemzetközi okmányok - egyebek között az Európai Unió okmányai is - a negatív diszkriminációt tilalmazzák. Amiről mi beszélünk, az a pozitív diszkrimináció, amely mögött az az alapvető humános értékrend, gondolkodás áll, hogy segíteni kell a gyengébbet. Ez voltaképpen az általános emberi szolidaritás egyik megnyilatkozása kisebbségi összefüggésben, amiként például a Magyarországon élő nemzetiségek iskolái is nagyobb költségvetési támogatásban részesülnek, mint a nem nemzetiségi iskolák, vagy amiként a fogyatékkal élők preferenciális támogatásra jogosultak oktatásuk tekintetében is, vagyis a konkrét oktatási intézményekben egy főre vetítve sokkal komolyabb támogatást kapnak, mint az egyéb, ilyen sajátosságokkal nem rendelkező iskolák hallgatói. A magyarországi politikai élet vezető személyiségei - a pártok, a kormány, a parlament részéről, és magam is - végiglátogatták minden szomszédos ország politikai testületeit, államfőit, miniszterelnökeit stb., s mindannyiszor sor került a kedvezménytörvény legnehezebb kérdéseinek, köztük a diszkrimináció kérdésének a megvitatására is. Iliescu román elnökkel nyílt színen, nagy sajtótájékoztató keretében vitatkoztunk erről, de szót váltottunk róla Nastase miniszterelnökkel is. Végül is egyetértettek azzal, hogy a pozitív diszkrimináció indokoltságát nehéz vitatni a mi kapcsolatrendszereinkben. A közelmúltban találkoztam a szlovák miniszterelnökkel és a köztársasági elnökkel is. A miniszterelnök úr nagyon határozottan elutasítja a kedvezménytörvényt a diszkrimináció címén, tehát változatlanul nehéz tárgyalási partner. Bízom benne, hogy nem az utolsó szó hangzott el részéről ebben a kérdésben. Összességében úgy fogalmazhatok, hogy a pozitív diszkrimináció nélküli kedvezménytörvény - és ezt be kell látnunk — 257