Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2001

II. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének dokumentumai - 2001

igazság fegyvereit visszük harcba, a velünk együtt élő nemzetek egyikét sem kívánjuk megrövidíteni, sőt legfőbb törekvésünk, hogy mindannyiunk boldogulását biztosítsuk." Elete önkéntes áldozatvállalás volt minden kisebbség és egyszersmind a szlovák többségi nemzet érdekében is, egy békésen együttműködő Európa álmával a lelkében. Következetes hittel és kemény gerinccel tette a dolgát, s nem várt érte jutalmat. A sors kegyetlen fintora, hogy 1944-ben megfosztották képviselői mentelmi jogától, és az állam rágalmazásának vádjával politikai pert indítottak ellene. Bujdosni kényszerült, de - bár megtehette volna - nem menekült Nyugatra. így tizenkét évnyi érdemes és emlékezetes politikai pálya után tizenkét év börtön halálig tartó végtelen szenvedései vártak rám. Hamvainak hollétéről máig sem tudni biztosat. Esterházy János áldozata arra tanít bennünket, hogy gondoskodó figyelemmel igényeljük a határainkon túl élő magyar kisebbségek egyenrangúságának biztosítását. Ezzel az igénnyel tegyünk eleget annak a velünk szemben támasztott jogos követelménynek, hogy a lehető legteljesebb mértékben biztosítsuk a hazánkban élő kisebbségek egyenrangúságának az érvényesülését. Nem mondható, hogy ne lenne e tekintetben tennivalónk bőven. Ezért is tartottam természetesnek, hogy már egyik első köztársasági elnöki megnyilatkozásomban - legmagasabb szinten az ENSZ Közgyűlés nyilvánossága előtt - szót emeljek a kisebbségek méltányos megítélése érdekében; és tartom természetes kötelességemnek, hogy az Alkotmány és a törvények adta jogaimmal élve támogassam jogos önérvényesítő törekvéseiket. Tegyük azt valamennyien, ami Esterházy János küzdelmes életének is célját és értelmét adta. Esterházy János követendő példát hagyott ránk, kései utódaira. A példát, hogy nemzetet nemzettel, többséget kisebbséggel nélkülözhetetlenül kell összekapcsolnia a közös boldogulás nemes törekvésének. Esterházy János áldozata nem maradt gyümölcsök nélkül. Európa a közeledések útját járja, az egyetértések új hídjait építi, szellemi és tárgyi értelemben egyaránt. Meggyőződésem, hogy e kettős értelemben lesz példa a szomszédos nemzetek számára az oktalan viszály és háborús esztelenség által lerombolt, de Szlovákia és Magyarország népének közös elhatározásával hamarosan újjáépülő Duna-híd is Párkány és Esztergom között; mely ha állni fog, bizonyosan Esterházy János érdemeit is hordozza. Legyünk büszkék arra, hogy ő így is tovább él közöttünk! 219